Gyilkos babánkat az előző rész végén nem csak egy ipari ventillátor tépte darabokra, a film sem értékelések, sem bevételek terén nem hozta a producerek által elvárt szintet. Kétséges volt, hogy vörös hajú barátunk így visszatérhet-e valaha, de öt évvel és egy igen merész koncepcióváltással később Ronny Yu rendezésében mégis elkészült a negyedik felvonás – és nagyobb sikert aratott, mint a korábbi folytatások bármelyike.

Chucky maradványai egy rendőrségi raktárban porosodnak Jason Voorhees és Michael Myers maszkjai mellett, mígnem egy korrupt rendőr segítségével egykori barátnője, Tiffany megszerzi a darabokra szabdalt babát. Lakókocsijában ezt követően amennyire csak lehetséges, helyrepofozza, majd egy amatőr voodoo szertartás segítségével (Voodoo for Dummies kézikönyv) ismét életre kelti. A dolgok azonban nem úgy alakulnak, ahogy Tiff remélte, kiderül, hogy halála előtt Chucky nem is akarta feleségül venni őt, ezért bosszúból egy ketrecbe zárja, és különböző megalázó módokon kínozgatja a kis gyilkológépet. A móka addig tart, ameddig Chucky ki nem szabadul, bosszúból ugyanis Tiffany lelkét is egy babába zárja, hogy segítsen neki visszaszerezni holttestéről a Dambala szíve amulettet, amellyel talán még mindketten ismét hús-vér testet szerezhetnek maguknak. Terveik megvalósításához egy ügyes hazugsággal megszerzik sofőrnek Tiff szomszédját, útjukat azonban komplikálja, hogy a fiú épp ekkor szökteti meg barátnőjét annak rohadék nevelőapjától (aki mellesleg a helyi rendőrség feje), így Chuckynak és Tiffanynak útitársaik tudta nélkül kell szabaddá darálniuk és kaszabolniuk maguk előtt a temetőig vezető utat.

A legélesebb eltérés a korábbi részekhez képest, hogy míg a Gyerekjáték filmek végig horrorfilmként próbáltak működni, folytatásonként egyre nagyobb mennyiségű poénnal, fekete humorral és néha vígjátékot idéző jelenetekkel, addig a Chucky menyasszonya precízen belövi magát az elborult horrorvígjátékok műfajába – és ez a váltás iszonyat jót tesz neki. Chucky és Tiffany nem néha felbukkanó szörnyek, hanem gyakorlatilag főszereplők, akik ugyanannyi játékidőt kapnak, mint az emberi karakterek, ez pedig köszönhetően a remekül megírt szövegeiknek, a kreatív gyilkosságoknak, a poénkodásnak, amely egyformán célba veszi a horrorfilmek műfaját, a többi híresebb slasher-sorozatot, és magát a Gyerekjáték szériát, valamint nem utolsósorban Brad Dourif és Jennifer Tilly remek szinkronjának tökéletes döntés volt. A film után az emberi szereplőkre nem is emlékeztem túlságosan – gyakorlatilag mindegyiküket gyorsan összegyúrták a különböző horrorfilmes klisékből, néha van pár jó jelenetük, mint amikor a főszereplő páros egymást gyanusítja Chuckyék gyilkosságaival, de a nyomába sem érnek a két babának. A Chucky menyasszonya nem tökéletes alkotás, de olyan szinten megtalálta azt a hangnemet, amire Chuckynak szüksége volt Andy kergetése után, hogy ha valaki csak egy Chucky-filmet akar megnézni a sorozatból, ez lenne az a rész, amelyket bármikor ajánlani tudnám. Nem veszi magát komolyan, néha egyenesen paródiába megy át – és Chuckynak ez hihetetlenül jól áll.

értékelés: 8/10

Zoo_Lee