Habár az Alexandre Aja rendezte első rész kritikai fogadtatása nagyrészt elég negatívra sikerült, ennek ellenére a mozikban egészen szépen teljesített. Nyilván ez utóbbi momentum idézhette elő, ezt a tipikus, semmi pénzből összetákolt, kizárólag otthoni szórakoztatásra gyártott, roppant középszerű folytatást. Vagyis, az ‘egyszer ugyan nézhető’ filmek listáját gyarapítja, de semmi több.

Balesetet szenvedett főszereplőnket, Max-et rábeszéli az apja, hogy álljon újra munkába az áruházban, ugyanis az előző éjjeli őre rejtélyes módon széttrancsírozta magát üvegszilánkokkal. Első munkanapján kapásból egy szellemszerű alakot lát a tükörben, de pszichológusa megnyugtatja, hogy ne féljen, mert ez jó jel, ugyanis a gyógyulás útjára lépett. Akár így van, akár nem, elkezdenek hullani az áruház nagykutyái, ő pedig minden alkalommal előre látja halálukat az áruházi tükörben. Egyiküket ugyan próbálja figyelmeztetni, de csak annyit ér el vele, hogy gyanús lesz a nyomozóknak.

Saját tükörképe aztán csalafinta módon rávezeti, hogy a lány, akit legelőször látott a tükörben, szintén az áruházban dolgozott, így elmegy annak nővéréhez, és elmeséli neki a dolgokat. Együtt összerakják a kallódó részleteket, majd az ex-éjjeliőrnél tett látogatás során súlyos titokra derül fény…

Nyilván nem mondok vele újat, hogy teljesen felesleges volt elkészíteni ezt a folytatást, ugyanis előre borítékolható volt egy unalmas, klisés, középszerű produkció kiléte, mégis elkészült. Ha pedig már megszületett, egyszer ugyan meg lehet nézni unaloműzésképpen, de a szokásosan gagyi, leegyszerűsített sablon egyáltalán nem említhető egy lapon elődjével. És az is sanszos, hogy valamelyik kereskedelmi csatorna előbb-utóbb műsorára tűzi a reklámokkal bővített, két és fél órára duzzadt változatát…

Értékelés: 6/10

eyescream