Az agorafóbia, vagyis a nyílt terektől, tömegtől való félelem az amerikai népesség mintegy 2-4%-át érinti élete során legalább egyszer. A pánikbetegség egyik fajtájában az alany betegesen fél a szűk, körbezárt helyektől és az olyan nyitott térségektől is, mint a tengerpart vagy a rét, az ilyenen helyeken ugyanis úgy érzik, nincs a közelben egyetlen olyan személy sem, aki segítséget nyújthatna. A betegség kezelése az úgynevezett kognitív viselkedésterápia, ahol a páciensnek fokozatosan, lépésről lépésre bizonyítják be, hogy nincs mitől félnie, szorongása, rettegése alaptalan.

Filmünk főszereplőjét, Faye-t (Cassie Scerbo) is ilyen betegség gyötri, nehézséget okoz neki a nyitott ajtó, nyitott ablak, a kinti természet kézzelfogható közelsége. Elhunyt apja házában kezdik meg a terápiát Dr. Murphy (Tony Todd) segítségével, de a kezelésben részt vesz Faye barátnője, valamint egy fiatal lány, Nina is, aki reggeltől estig felügyeli Faye állapotát. Az új ház azonban új élményeket is tartogat, Faye-t meglepő külső ingerek érik, melyeket nem tud megmagyarázni. Csakhamar felmerül a lehetőség, hogy valamilyen megfoghatatlan entitás zaklatja a gyógyulni vágyó lányt, akit természetesen barátai és orvosa is paranoiásnak tart, nem hiszik el téveszméit.

Voltak biztató elemei a műnek, az alaptörténet egészen jó helyzetet teremtett. Ugyanakkor a színészi játék erősen kifogásolható, a rutinos Tony Todd és a főszereplő Cassie Scerbón kívül a többiekre ráférne még néhány tanóra. A másik nagy problémám, amely már több hasonló műnél is feltűnt, az a szupernaturális dolgok már-már természetesként kezelése. Faye magától értetődő magabiztossággal jelenti ki a film egyharmadánál, hogy a házban az apja szellem kísért, csak azért, mert néhány történésre nem talált azonnal logikus magyarázatot. Az ilyenek egy pillanat alatt tudják tönkretenni a film addigi jó ritmusát és felépítettségét.

A nem túl ismert író/rendezőt, Lou Simont egyébként Hitchkock klasszikusa, a Gyilkosság telefonhívásra című 1954-es thriller ihlette, de mint azt elmondta, a szeptember 11-ei terrortámadások kiváltotta krónikus félelem a repüléstől is szerepet játszott az Agoraphobia elkészültében.

Megajánlok a filmnek egy közepesnél valamivel gyengébb értékelést, mert nem volt élvezhetetlenül rossz, de azért felejthető darab. Ja, és van benne egy aranyos macska. Az aranyos macskák mindig pluszpontot jelentenek, erre felhívnám minden rendező figyelmét!

Értékelés: 4,5/10

iMDB

(Varin)