A férfiak azért tartanak a nőktől, mert félnek, hogy kinevetik őket. Egy nő attól fél, hogy a férfiak megölhetik. Margaret Thatcher gondolatai ezek, és bár a férfiúi részről nem nyilatkozhatok, de a második mondata pontosan megfogalmazza számomra a férfidomináns, antifeminista társadalom rejtett lényegét. Ez a sorozat feltételezhető szándéka ellenére erre emlékeztet engem minden egyes darabjával, és ez a harmadik film is kissé eltérő hangulata és története mellett is méltó elődeihez.

Katie vidékről érkezett New Yorkba, hogy csodás modellkarriert fusson be. Ehhez azonban új, a nagyvárosi stílushoz jobban passzoló portfólióra lenne szüksége, amire azonban nincs pénze. Kissé könnyelműen ellátogat egy stúdióba, ahol pár erotikusabb képért cserébe ingyen elkészítik számára az új fotókat. Végül visszautasítja a vetkőzést, és ennek a kelet-európai maffiózó fotósok nem igazán örülnek. Ennél is nagyobb baj, hogy a kissé retardált asszisztens fiú igazán rákattan Katie bájaira…

Mindegyikünk tudja a sztorit már a film címéből: szép lány feltűnik, megerőszakolódik, megpróbálják megölni. Itt sincs ez másképp, de igyekeztek még jobban elnyújtani a kínzást, a megalázást, a kiszolgáltatottságot, és sikerült is mindezt csúcsra járatniuk. Katienek azonban nem várt reménysugár fénylett fel a város csatornarendszerében, és vidéken edzett találékonysága segítségére volt a változatos és kegyetlen bosszúhadjáratban.

Bár nyilvánvalóan alacsony költségvetésű filmről van szó, szerintem teljesen rendben van a technikai és a művészi kivitelezés is. Jemma Dallender egy erős, potens női főhőst hív életre alakításával, aki még 1978-as elődjét is túlszárnyalja. Nem a női bájait használja a bosszúhoz, hanem ügyességét, kitartását és találékonyságát, amivel nagyon maivá teszi a karaktert. Ha az előző részt szeretted, ez sem fog csalódást okozni.

értékelés: 9/10

DeerWoman