Joe D’Amato miután bevéste nevét a pornótörténelembe az Emanuelle filmekkel, 1981-re már túlhaladt pályája csúcsán. Ebben az évben végül úgy döntött, véghez viszi a lehetetlent és egyszerre két filmet készít, ugyanazon a helyszínen, ugyanazon stábbal. Így születhettek meg a szex-horror filmek mai napig koronázatlan királyai, a Porno Holocaust és az Erotic Nights of the Living Dead. Az előbbi műalkotás, mely címével az előző évben készült, szintén olasz Cannibal Holocaust előtt tiszteleg, még kis hazánkban is méltó hírnevet szerzett magának, tovább öregbítve alkotója hírnevét.

Lemuan professzor (George Eastman, aki egyébként eme műremek írója) és csapata egy nukleáris kísérlet helyszínére utaznak, egy mára lakatlanná vált szigetre, ugyanis szóbeszédek keringenek az ott élő gonosz mutáns szörnyetegről, akinek a kezén már több ember vére szárad. Hardy (ebben a szakmában ez egy gyilkos név) kapitány (Mark Shannon) vállalja, hogy hajóján elfuvarozza őket a szigetre, és időközben összemelegszik Lemuan egy alkalmazottjával, Annie-vel. A csapatnak tagja egy házaspár is, melynek női tagja néha összebújik egy grófnővel. A kis csapatot ráadásul követi csónakján a paparazzi Benoit (Joe D’Amato). Miután megérkeznek a szigetre, egy szex őrült radioaktív szörny elkezdi egyenként lemészárolni az árkon-bokron is csak kefélő csapat tagjait, és elrabolja Annie-t. Vajon Hardy kapitánynak sikerül-e megmentenie szerelmét és elmenekülniük a szigetről, vagy őket is utol éri kanos, alfa-részecskéktől sugárzó végzetük…

Aki a cím Holocaust része után egy egész végig nyomasztó, gyomorforgató horror-ra számít a play gomb megnyomásakor, bizony csalódni fog. Aki a cím Porno része után olyan képsorokat vár, melyben vér helyett inkább más folyik két órán keresztül, már közelebb áll a valósághoz. Valójában az alkotás a két műfaj keveréke, viszont inkább pornó, mint horror. Maga a film úgy indít, mint egy klasszikus Bud Spencer film, vidám zenével és kocsikázással, ám ennek az olasz műalkotásnak a kilencven százalékában a főszereplő ezúttal nem az öklét, hanem inkább a farkát használja. Az egész tulajdonképpen nem más, mint sok-sok hard pornó összefűzve, mintha valami perverz Kodály vagy Bartók gyűjtötte volna össze őket, egy gyenge atomkoros sztorival összekötve. Ezt bizonyítja a gyenge színészi játék, a szereplők sokkal inkább remekelnek, már ha mondhatjuk ezt bármelyikük játékára, a kefélős jelentekben, mint amikor el kell(ene) játszaniuk, hogy zseniális tudósok és kutatók. Párbeszédeik borzalmasan gyengék, viszont szórakoztatóak, ha másért nem, ezekért érdemes megnézni a filmet. Az „-Álljunk és keféljünk. –Hmm, egyetértek.”, „-Nem akar baszni? –Nem, kösz.” Valamint „-Rosszalkodni akarok magával.” sorok örökké kísérteni fognak legvadabb álmaimban. A gonosz főellenség valami borzalmasan néz ki, és nem, ez most nem dicséret, hanem ellenkezőleg. Szegény néger szereplő orrára ráerőltettek egy kis maszkot, és máris készen van a gonosz radioaktív szörny, aki megszámlálhatatlanul sok emberrel végzett már. Teljesen logikátlanul cselekszik, még a film többi karakteréhez képest is, akiknek a logikájuk annyibban kimerül, hogy mindenütt, minden helyzetben (tengerparton, farönkön, kis csónakban, menekülve a szigetről) dugni akarnak. Ezzel szemben bennszülött barátunk hol megdug valakit, hol megöl, hol csak elrabolja szerencsétlen párát. A végső harc is teljesen banális, fél perc alatt lezajlik, és a szokásos nagy dráma is kiszámítható.

Hihetetlen, de pornófilm ellenére vannak pozitívumai eme csodának. A halálnemek látványosak és véresek, bármennyire se mondhatóak realisztikusnak. A fizikusokat egész jó színben tünteti fel (főleg, hogy az egyik egész szépen le van barnulva, haha), ami az én kis fizikus szívemnek egész jól esett, ráadásul egyikőjük a prűd jófiú, akit nem más alakit, mint az író George Eastman (ennek ellenére jó legyilkolják).

És most jöjjön, amit mindenki várt, a szexjelenetek értékelése. Pornófilm létére eléggé tragikusak, izgatónak egy pillanatra sem mondhatók, ráadásul egy-két szereplő ki is esik a szerepéből, nem egyszer kikukkantanak a kamera felé, hogy mikor mehetnek már el. Ezen kívül mind egy sémára épülnek fel, ráadásul szereplőink képesek a lehető legfurcsább helyzetekben is lekapni ruhájukat és dugni egy jót. Ezen kívül egyes hőseink dús szőrzete sem növeli az élvezhetőségi faktort. Összességében egy borzalmas filmre sikeredett a Porno Holocaust, ami véleményem szerint sem pornóként sem horrorként nem állja helyét. Egy alkoholtól kissé már kapatos, beteges barát társaság vagy esetleg barátnő, feleség társaságában ajánljuk, jól végig lehet vele is röhögni az egészet, és még csak féltékeny sem lesz a szörnyű pornójelenetek után. A következő Valentin-napra pedig tökéletes választás ez a film, mely hemzseg a hibáktól, s mely úgy ér véget, hogy a kis csónakból a két túlélő mellett kikukucskál a operatőr is…

Értékelés: 3/10

Kele-man