Akira (1988)

AkiraSzerintem nem igazán akad az animések között olyan valaki, aki előbb vagy utóbb ne találkozott volna ezzel a névvel. Az Akira annyira alapműnek számít ebben a világban, hogy kicsit meg is lep, hogy eddig nem szóltunk róla. Viszont, ha már a poszt-apokaliptikus hetünket éljük, akkor elengedhetetlen, hogy végre terítékre kerüljön. Rengeteg szempontból olyan filmnek számít ez, amit egyszer mindenkinek látnia kell. Nem könnyű róla kritikát írni, mert már rengetegen megtették ezt előttem, ezért legyen ez inkább kedvcsináló és bemutató, némi elemzéssel.

Akira

A kezdő képsorokban hatalmas atomrobbanás tépi szét Tokyo városát, 1988-ban. A Harmadik Világháború iszonyatos pusztítást végzett és 2019-ben, a hamvaiból feltámadt Neo-Tokyo lesz eseményeink középpontja. Igazi cyberpunk környezetbe csöppenünk bele. Klasszikus minden szempontból, hiszen van itt mindenféle technikai kütyü és rengeteg korrupt politikus, titkos gyógyszergyári-, genetikai- és kormányprojektek. Szövevényes és izgalmas történet felépítés, részlet gazdag háttérkidolgozás, dinamikusan lüktető zenei aláfestés, mindezek csak azért, hogy megalapozzák a hangulatunkat. Könnyed arcade-jelenet és átvezetnek bennünket a sztori főszereplői irányába, akik motoros bandába verődve járják az utcákat. A motoros bandák, a bōsōzokuk /暴走族 = lázadó (暴) + futó (走) + törzs, család (族)/ eléggé jelentős, meghatározó, erős jelenlétű és ütőképes pontjai a japán szubkultúrának, ahogyan például az USA-ban és Kanadában is. Gyönyörű poszt-apokaliptikus megapolisz, amelyben ott a feszültség szerte a városban. A társadalmi rétegek, a kasztok és a generációk között.

Kaneda és Tetsuo gyerekkoruk óta barátok, jóban-rosszban összetartanak. Egy suliba járnak, és együtt bandáznak az utcákon agyon tunningolt mocijaikon. Éppen a Bohócok nevű ellenséges csapattal támad összetűzésük és nyakukba veszik a város, hogy összecsapjanak velük. Pörgős ritmusok, gyönyörűen animált rajzok és fantasztikusan részletes háttér mellett egy roppant izgalmas üldözés veszi kezdetét, amelyet még az akciófilmek is megirigyelhetnének. Nem véletlen ez, hiszen olyan eszközökkel operál az Akira, amit még előtte egyetlen rajzolt képanyag sem tett: kameramozgást imitál, ami iszonyatosan sokat dob rajta.

Akira

Ezzel párhuzamosan Neo-Tokyoban tüntetések, zavargások zajlanak, amelyet a helyi erők próbálnak megfékezni. Ebben a kavalkádban próbál két alak elbújni és menekülni. Egy férfi egy szokatlan kinézetű kisfiúval szalad a rendőrök elől, kihasználva a felfordulást, azonban a taktikailag képzett fegyveresek sarokba szorítják őket és szitává lövik a felnőttet. A gyereknek szerencsére sikerül elmenekülnie, hiszen vele senki sem foglalkozik: a célpont mindig az, aki lázadónak tűnik, pláne, ha fegyvernek látszó tárgyat is visel. Az ilyen jelenetek egyáltalán nem meglepőek egy olyan társadalomban, ahol a rétegek egymástól széthúznak, a politikusok korruptak és a nép szegényen, megvetve, irányítva és átverve él. A zűrzavar gyakori eleme a poszt-apokaliptikus és a cyberpunk műfajnak. Kellenek a lázadók, hiszen ki mások vinnék előbbre a világot és döntenék meg a bebetonozott gazdag, konzervatív, kapzsi és könyörtelen vezetőséget?

Metropolis

A két fonál látszólag véletlenül találkozik, hiszen Tetsuo majdnem belerohan a menekülő fiúba, Takashiba. Ekkor valami furcsa történik, és a motor megsemmisül a srác hangjától. Érződik, hogy újabb információt tudunk meg a korról. Pláne, hogy a Japán Önvédelmi Erők érkezik meg a kisfiúért és magukkal viszik, Tetsuot pedig kórházba szállíttatják, és megfigyelés alatt tartják. Valami nem stimmel az alakulat és a tudósok körül. Kiderül, hogy kik ezek a furcsa fiúk (hiszen Takashi nincs egyedül), mit akar velük a katonaság és ki az a titokzatos Akira, akit folyton emlegetnek. Tetsuo pedig a baleset után teljesen megváltozik, szinte kivetkőzik önmagából. Miként egy kamasz, akit a hormonjai próbálnak sikeresen irányítani. Ha eddig is lázadóként mutattuk be a csapatot, akkor ez a fiú gyakorlatilag féktelen őrjöngésbe kezd újonnan felfedezett pszichokinetikus erejével. Rengeteg kérdést felvet ez az állapot és az anime igyekszik válaszokat is adni rá, így ezekre nem térnék ki, pláne, hogy azzal elspoilerezném azok számára, akik véletlenül még nem látták.

Akira

Komplex politikai helyzetjelentést is kapunk, hiszen bemutatják nekünk, micsoda feszültség tombol a kormány miniszterei között, melyik részleg mit szeretne és céljaik elérése érdekében mennyire süketek, vakok és főleg korruptak tudnak lenni. Senkit sem az érdekel, mi volna a jó a népnek, mindenki a saját boldogulása érdekében próbálja érvényesíteni akaratát és hatalmát. Látszólag vannak, akik profetikusan a jövőbe látnak és tisztában vannak vele, hogy az utcán zajló események, illetve a felemelkedő Akira-kultusz valami újnak a kezdete lehet, ami bizony jóval erősebb néhány hivatalnoknál és egyszer maga alá fogja gyűrni a haldokló jelent. Nyilvánvalóan ennek nem örülnek, de legalább akadnak köztük, akik ezt belátják. Persze tenni ellene, illetve érdekében nem szándékoznak így sem, bíznak benne, hogy hatalmuk csak növekedhet ezzel, vagy már csak utánuk történnek meg a megfékezhetetlen események. Meglehetősen komplexek az anime által felvetett kérdéskörök és sajnos azt kell, hogy mondjam, még most időszerűek és aktuálisak ezek a problémák. Vicces, hogy az emberiség közel 30 év alatt képtelen volt tanulni önhibájából.

Akira

Katsuhiro Otomo (Steamboy) kultikussá vált mangájából készítette el saját animéjét, melyet csak 2000 után halászott elő a Pioneer Entertainment (később Geneon Entertainment) és tette halhatatlanná. Érdekesség, hogy a mangát csak 1990-ben, tehát 2 évvel a film elkészülte után fejezte be. A karakter dizájnért Takashi Nakamura (Tetsujin 28th) volt a felelős és szerintem a mai napig megállja a helyét ez a különleges darab. Az Akira nem kevesebb, mint 160 ezer képből és 2212 jelenetből áll és 327 különböző színt használ, ami meglehetősen kiemelkedőnek számít. Ráadásul a projekt majdnem 10 millió dollárjába készült a stúdiónak. A zenéjére külön érdemes odafigyelni, hiszen iszonyatosan epikus és hozzáillő, Geinoh Yamashiro-gumi (polgári nevén Tsutomu Ōhashi) valósággal elvarázsol bennünket és elénk idézi a hangulatot – mindezt úgy, hogy a zenészek egy kockányit sem láttak a filmből, mielőtt befejezték volna a munkát.

 Nagyon kevés anime képes olyasmire, amire az Akira, hogy közel harminc év múltán is időtálló legyen, nem csak témáját, hangulatát illetően, hanem a grafikai világát tekintve is. A kézzel rajzolt − és digitálisan támogatott − animációk, hátterek számtalan művész keze munkáját dicsérik és az ilyen típusú projektek nem számítanak már gyakorinak még Japánban sem. Talán a másik gigantikus film, amit ide említhetnék, a Ghost in the Shell 2: Innocence volna, annak is a kezdőjelenete, ami hasonlóan varázslatos és fenomenális.

 „Enough! Open up your eyes and look at the big picture; You’re all puppets of corrupt politicians and capitalists. Don’t you understand, it’s utterly pointless to fight each other.

Elég! Nyissátok ki a szemeteket és nézzétek az egész képet; Zsinóron rángatnak titeket a korrupt politikusok és kapitalisták! Nem értitek, hogy teljesen felesleges egymás ellen harcolnotok?”

Akira

Magyar vonatkozásának érdekessége, hogy nálunk az Odeon adta ki a szinkronizált animét, 2006-ban és előtte, 2006.03.12.-én az akkori Odeon Lloyd Moziban történt az első vetítés és ez igencsak exkluzívra sikeredett. A vendégeket kedves ajándékkal várták és Varró Attila bevezetőjével indult el a mű megtekintése.

Meg sem próbálom jobban elemezni a művet, mint akkor ezt ő gyakorlatilag rögtönözve tette, egyszerűen ajánlom mindenkinek, aki kedveli a cyberpunkot, a sci-fit, a horrort, a társadalomkritikákat, az erős drámát és természetesen a poszt-apokaliptikus témát.

Értékelés: 10/10

Akira

imdb-share-logo

Smaragd Sárkány

 

3 Comments on "Akira (1988)"

  1. Szerintem kötelező az animések számára.
    Nekem helyet foglal a DVD gyűjteményemben.
    Igaz csak egylemezes kiadás,és magyar hang van rajta.
    De akkoriban sokáig kiflit vettem reggel,hogy meglegyen eredetiben 🙂

    • Bizony, régen nehezen került ki a piacra egyáltalán és öröm volt, hogy a Ghost in the Shell-lel kiadta az Odeon.
      Csatlakozott hozzá a Navigátor Film által kiadott Ninja Scroll és Vampire Hunter D: Bloodlust is.
      Aztán a lelkesedés, illetve a lóvé elfogyott, elhagyták a kiadókat a kulcsemberek, akiknek szívügye volt az anime. Volt még egyéb kiadás is, de sajnos azok elég rossz kópiák. Bár mind (azt hiszem) megvan.

    • Ha tetszett egyébként a megosztást megköszönjük, hogy másokhoz is eljusson.
      Illetve éppen ma került ki a legfrissebb cikk, mely szintén egy kötelező, örökérvényű darab: Neon Genesis Evangelion.

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .