Sokunk szereti az ázsiai ízeket, mindenki megtalálja bennük azt, amire vágyik. Egy jó, kiadós curryleves mindig helyrehozza az embert, a főleg, ha jól tele van pakolva hússal. Nem is akármilyen hússal. Vajon milyen íze lehet az emberi szervekkel megspékelt Tom Yum levesnek?

Buss egy nő valahol Dél-Koreában. Egyszerű élete van: ételt árul az utcán, kevéske pénzéből tartja fenn magát és kislányát. Bussnak nehéz gyermekkora volt, a szerencsejátékos, csaló apja és a szadista anyja mellett. Buss igen sok testi-lelki erőszakot és szenvedést élt át gyermekkora során.

Buss beleőrült az életbe.

Egy mentálisan súlyosan beteg embernél csak idő kérdése, hogy elveszítse a jó és rossz között ítélőképességét és am block a józan eszét, és a nőnél ez akkor jön el, amikor egy lázadás során holttestek lepik el az utcát. A nő hazaviszi az egyik testet, és elkészíti a környék legjobb leveseit. A bolt sikeres, és Buss még egy hódolót is szerez egy kedves fiatalember képében, de őrültsége már visszafordíthatatlan. Áldozatai egyre csak szaporodnak, forog és forog az a húsdaráló, hogy még finomabb ételek kerüljenek terítékre, persze szigorúan már csak emberhúsból.

A Meat Grinder egy érdekes film. Az első 15-20 perc során át kell lépnünk az érthetetlen vonalvezetésen. Ha nem akadunk fenn a sokszor kiegyensúlyozatlan, és amatőrnek tűnő képalkotáson, ígéretes sztorit kaphatunk. Az egész film egy beteges lázálom, olyan érzésünk van, mintha egy groteszk ringlispílben utaznánk, ahol felváltva érzékeljük a nő múltját, jelenét, vágyait, és már mi sem tudjuk mi az őrület agyszüleménye, és mi a szörnyű valóság.

Ha érdekel titeket egy pszichózisban szenvedő ember lelkivilága, aki tökéletesen elvesztette az uralmát a képzelet és a valóság között, akkor nézzétek meg a filmet. Ha szeretitek az ázsiai kaját, akkor meg feltétlenül! És ki ne szeretné? 🙂

értékelés: 6,5/10

 

(levyathan)