A Psycho óta tudjuk, hogy nem életbiztosítás a világ végén lévő kis motelekben megszállni. De ha az útszéli kis szállót vezető gazda messzi földön híres az ínycsiklandozóan finom, füstölt húskészítményeiről, akkor azt hiszem, minden okunk meg van rá, hogy bízzunk az illetőben. Vagy talán mégsem?! Mindenesetre Kevin Connor kultikusnak számító horror-vígjátékából most minden kiderül.

Vincent gazda Amerika egy meg nem nevezett részén üzemelteti a Motel Hello – ez utóbbi ‘O’ betű izzói elég halványan világítanak, innen a cím – nevű szállót, mellette pedig messzi földön híres a különleges eljárással füstölt hústermékeiről. Ha szabadideje engedi, már pedig elég sokszor engedi, előszeretettel vadászik. Ilyenkor kimegy a bekötőútra és a csapdái által félholt állapotba került vadidegeneket pakolja fel kisteherautójára, majd alélt állapotban egyszerűen elülteti őket titkos kis kertjébe, ahol miután kellően felhízlalták igencsak rusnya kishúgával, beindul a húskészítés roppant kényes folyamata…

Hibátlanul működő gépezetbe akkor kerül porszem, amikor Vincent egy alélt lányt visz haza, és pátyolgatni kezdi. A halálból visszatért naiv teremtést Vincent öccse (aki egyébként a helyi seriff) ugyan megpróbálja felszedni, de ő mindvégig kitart Vincent mellett, egy ponton pedig még házassági ígéretet is kizsarol magának, ami aztán már a farmer kishúgánál is kihúzza a gyufát. Közben pedig a seriff is nyomot fog, és egyre jobban belemerül a saját bátyja elleni nyomozásba…

Nem tudom, hogy 1980-ban mennyire működtek a film komikus elemei – mert ugye horror-vígjátékként definiálták -, de 2016-ben kb. rezzenéstelen arccal sikerült végignéznem a néha már-már burleszk-szerű elemekkel operáló produkciót. Mint horror se nagyon mutatja a véres oldalát, inkább csak sejtet, illetve a ’gondoljuk oda és borzongjunk’ elvet követi.

Nem éppen színészkedésre született szereplőink a film egy-egy pontján szinte egyenesen kiszólnak a nézőknek, hogy szájbarágós stílusban magyarázzák el nekik a dolgokat, ami egyrészt lehet az akkori horror műfajnak szánt fricska (Psycho, Texasi láncfűrészes stb.) vagy csak simán egy-egy béna poén. De ugyanilyen feltűnő, hogy Vincent gazda áldozatai mindig valamiféle – az akkori érára jellemző – deviáns csoport tagjai közül kerülnek ki. Így láthatunk többek között a halállistán fűvel és piával bódult állapotban került rockzenészeket, pénzhez jutó örömlányokat vagy éppen a szex különféle extrém módozatait próbálgató különc párt.

Számomra maradandó részek egyértelműen a titkos kert nevelgetése közben láthatóak. Amikor ugye a szürreálisan zombivá változtatott – nyakig beásott, tehát bármiféle emberi mozgásra képtelen, illetve hangszálaikat elmetszett, így csak morgó – áldozataikat tömik, hogy elérjék a megfelelő sújt a levágásra. Teszik mindezt olyan gondossággal és odafigyeléssel, hogy az már tényleg groteszk.

Párbeszédekben és izgalmas jelenetekben nem igazán bővelkedő cselekménye a végére kezd valamelyest beindulni, amikor olyan felejthetetlen szituációknak lehetünk tanúi, mint amilyen a malacfejet viselő gazda és öccse között kibontakozó frenetikus láncfűrész-párbaj. Retro iránt fogékony nézők tehetnek vele próbát, de inkább csak a mindenre elszánt arcoknak ajánlanám!

Értékelés: 6/10

eyescream