Görögországról mindenkinek más jut az eszébe – általában az egyetemes történelmet meghatározó ókori civilizációjuk, az isteneik, az olimpia, a tengerparti nyaralások, no meg az isteni gyros -, és még véletlenül sem asszociálna senki a rémfilmekre. Merthogy olyanokról nem is hallottunk mindez idáig! Én viszont szinte szakmai kötelességemnek éreztem megnézni ezt a szinte ismeretlenségbe burkolózó produkciót, ami úgy hirdette magát, mint az első görög zombis film.

Három munkás egy földalatti barlangra lel, ahol aztán megtámadja őket valamiféle szunnyadó ősi gonosz, és egyszer csak emberhúsra éhes lényekké változva kezdik terrorizálni a közelükben lévőket. Mi az egyik munkás lányát, annak barátnőjét, és bátyját követjük nyomon, ahogy további túlélőkkel futnak össze, és próbálnak meg túlélni az elzombult Athén utcáin…

Azon kívül, hogy ez az első görög zombi-horror, nincs is más érdeme. Na jó, ez így ebben a formában nem igaz, mert az elsőre egy amatőr produkció látszatát keltő alkotás csak a második felére kezd beindulni, és ekkor már láthatunk normális henteléseket (fejcsonkítás, kettévágás, belekkel való attrakciók) nem csak némi vért meg néhány művégtagot mutogatnak a kamera előtt. Való igaz, hogy a „zombik” külseje elég vérszegényre sikerült, vagyis nulla maszk vagy bármi más félelmetesség, szóval inkább a gonosz által megszállt, vérengző emberhorda típusa jelenik meg benne.

Főszereplőink a rohangáláson kívül hentelésekbe oltott fekete humorral is próbálkoznak, és akad néhány mosolyt fakasztó beszólás is, szóval annyira mégsem kell komolyan vennünk a szituációkat. Ami viszont tényleg megmaradt ebből az amúgy elég középszerű filmből, az a klasszul eltalált kísérőzenék sora, valamint a képalkotás. Ugyanis viszonylag ritkán látni zombi-filmet például osztott képernyővel vagy egyéb más trükkös megjelenítésben. Ezek eléggé fel tudják dobni az amúgy nem túl fantáziadúst cselekményt.

Értékelés: 6/10

eyescream