Hány bőrt lehet még ugyanarról a rókáról lehúzni? Ezt a kérdést tehette fel (sokadjára) az ember, miután meglátta az előzetesét az újabb Amityville-filmnek, ami ezúttal a rendkívül fantáziadús és sokatmondó The Awakening (Az ébredés) alcímet kapta. Szerkesztőségünk a MoziCom jóvoltából az elsők közt tekinthette meg a premier előtti vetítésen a művet. 

Több évtizedre járunk az Amityville-ben történtektől (akit esetleg érdekelne a sztori eredeti verziója, az utána olvashat rovatunk fejezetében itt), amikor egy család rendkívül olcsó áron jut hozzá a házhoz, amely annak idején az oly szörnyű, és rejtélyes eseményeknek szolgált helyszínül.

A família tagjai anya és három gyermeke: a kis Juliet, a tinédzserkorú Belle, és ikertestvére az évek óta kómában fekvő James. Belle valódi klisés szempontok szerint lázad a rendszer ellen: úgy öltözködik, mint egy Avril Lavigne-rajongó 2003-ban, mérsékelten antiszociális, és előnyös külseje ellenére hamar a gimis osztály közösségének perifériájára szorul. Édesanyja láthatóan komoly pszichés zavarokkal küzd, mindemellett kellően rosszindulatú, így a társulat értelmesebbnek mondható tagjai közé a legkisebb gyermeket, és a család kutyáját sorolnám. Rövidesen a beköltözés után már látszik, hogy valami nagyon nincsen rendjén, így nem kell Sherlock Holmest megszégyenítő képességekkel rendelkezni ahhoz, hogy kitaláljuk, mi következik: beindul a rettegés házának ördögi gépezete, és elszabadul a pokol.

Láttunk már példát arra, hogy hogyan lehet viszonylag közhelyes sztorikból ütősebb filmeket összerakni; sajnos azonban az új Amityville esetében az elrettentő ellenpéldának lehetünk ismét szemtanúi. Az igazat megvallva, rég szenvedtem már ennyire horrorfilmen: valódi megpróbáltatás volt végignézni a Franck (igen, így c-vel, nem elírás!) Khalfoun által mozivászonra dobott művet. Ordas logikai hibák, bugyuta történet, kriminális színészi játék jellemzik az új Amityville-t. A sztorivonalban akkora buktatók vannak, hogy már-már tragikomikussá válik a helyzet, és ebben a kritikában szó sincs szőrszálhasogatásról, vagy perfekcionizmusról: az Amityville ilyen keretek közt egész egyszerűen vállalhatatlan. Ha hasonló teljesítményt látunk egy minimális költségvetésű tucatfilm esetén, az ember csak szimplán vállat von; ellenben jelen helyzetben szöget üthet a fejünkbe, hogy ugyan mire ment el az a bizonyos két és fél millió dollár, amiből elkészült a mű? Ép ésszel nem tudom felfogni, hogy miért kell folyton ugyanazokhoz a történetekhez, klisékhez, unalomig ismételt elemekhez visszanyúlni a biztos a valós, vagy vélt kasszasiker reményében.

A mozizás során az unalom és a bosszankodás érzésének furcsa keveréke keringett bennem, ezen pedig még az az üde jelenet sem segített, ami során a mögöttem ülő sorból egy hölgyet tessékeltek ki a teremből, aki amolyan ad hoc-jelleggel egy táskában csempészte be kiskutyáját a vetítésre. Mindent összevetve nem mondhatom, hogy csalódás ért az új Amityvillet illetően, hiszen pontosan azt kaptuk, amit a trailerben már előre sejteni lehetett. Amityville-ről nem lehet már jó filmet a piacra dobni, egyszerűen elfogyott a benne rejlő potenciál. Nagyon régen.

Értékelés: 3/10

(Absvrd)

Köszönjük a MoziComnak, hogy lehetőséget biztosított szerkesztőségünk számára a film megtekintésére!