Valamikor az év elején értesültem róla, hogy az Őslakó (vagy más fordításban: Ember a földről) című kis költésvetéssel bíró – konkrétan egy darab szobában játszódó, erősen kamaradrámai elemeket felvonultató – sci-finek készül a folytatása. Mivel az első része már követlenül a megtekintése után hatalmas favoritommá vált, ezért szinte tűkön ülve vártam a folytatást, melyet aztán Richard Schenkman rendező ingyenesen megtekinthetővé tett.

Tíz évvel járunk az első epizód eseményei után, amikor is a John Oldman nevű 14.000 éves (kvázi halhatatlan) ős-hősünk ezúttal némileg megöregedve, Young professzor álnéven próbál elvegyülni egy teljesen átlagos amerikai egyetem – ha jól emlékszem, vallásfilozófiát tanít éppen. Párjával minden feltűnést kerül, szociális életet meg nem igazán él, ennek ellenére néhány hallgató egy kölcsönbe kapott könyvben talált bizonyíték alapján nyomozgatni kezd a múltját illetően, és nemsokára rájönnek valódi identitására.

Mivel az eredeti filmet jegyző Jerome Bixby nem sokkal az első produkció után elhunyt, így a második rész scriptjét Richard Schenkman rendező vállalta magára; és ahogy általában a sikerfilmek folytatásainál lenni szokott, a már előzőekben megismert alapötletből próbál nettó másfél órában kihozni valami izgalmasat vagy éppen szórakoztatót, némiképpen túlmutatva elődjén, de annak bevált elemeivel operálva. Kimondva ez tényleg jól is hangzik, csak hát a végeredmény nagy bánatomra, több sebből vérzik.

Kapunk tehát egy arányaiban elég szerénynek tűnő (értsd: rövidre vágott), főként vallási motívumokra koncentráló filozofikus kérdés-válasz párbajt, néhány figyelemfelkeltő gondolatkísérlettel és globális meglátással (belemagyarázással?), emellett a megpróbálják a főhős jelenkor társadalmából kilógó attitűdjét meglehetősen bagatell képsorokkal valamelyest elénk tárni. De ezenkívül szinte teljes érdektelenségbe fullad a film.

A tini-vígjátékokra jellemzően egydimenziós, abszurd módon viselkedő egyetemi hallgatóinkat már eleve irritálónak találhatjuk, ehhez jönnek hozzá olyan, számomra teljesen szürreális jelenetek, mint mikor a diákok betörnek a professzor nyitott házába (miért is nem kéne zárni egy családi házat, ha nincs otthon senki?!) vagy amikor már hatodszorra kísérelik meg vacsorára hívni őt. Még a nyomozási szál is viszonylag tűrhetőnek mondható, de igazából a pincében történő vallatásos részen kívül nem nagyon sikerül visszahozni az első epizódra jellemző, és annak kvázi kvintesszenciáját adó verbális dolgokban lévő izgalmi faktort.

Nyilván nem volt könnyű egy ilyen kaliberű filmhez folytatást írni, de ezek után úgy vélem, talán jobban jártunk volna, ha el sem készül egy ilyesféle közepes sequel. Persze, ha nektek tetszett, a film weboldalán lehet adakozni a készítőknek, illetve reménykedni, hogy a betervezett következő epizód ennél csak élvezetesebb lesz!

Értékelés: 6/10

eyescream