Értem én Tim R. Swartz direktor úr motivációját, hogy egy jobbára történet nélküli, leszbikus vámpíros kulisszák között szerette volna megidézni Ed Wood gátlástalanul félresikerült filmkészítési technikáját, de ezt erőltetett és direkt módon ugyebár mégsem lehet. Így az elkészült hommage-fércművét pedig egyszerűen nem tudjuk másnak nevezni, mint egy újabb, világra szabadított nézhetetlenül amatőr videós hulladéknak.

A bevezetőben a Mr. Creepo nevű szerencsétlen pacák egy temetőben próbálja elkapni Ed Wood szellemét, majd a vágás után elkezdődik valami. De történetről, mint olyanról nem igazán beszélhetünk, maximum annyiban, hogy gonosz leszbikus vámpír-királynő, Carmilla elrabolja a fiatal és ártatlan Lilith nevű csajszit, hogy szex-rabszolgájává tegye. Majd a legvégén az egész vérszívó-szektát lespricceli egy üveg szentelt-szódával, Muffyt a Vámpírok Réme.

Néha, csupán pár pillanatig úgy tűnhet, mintha esetleg egy valódi szennyfilmet látnánk, azonban a játékidő nagy részét (közel 90%-át) feleslegesen túlnyújtott – és esztétikai szempontból erősen kifogásolható – leszbikus képsoroknak szentelik. Fedetlen cici-kezdemények és/vagy lógó tőgyek, régmúlt időket idéző harisnyatartók, szóval kifejezetten-nem-szép lányok nyalakodnak a hatásvadászat jegyében, de akadnak még ketrecebe zárt egyedek, különféle válogatott kínzások (seggrepacsi), latex-szolga, és véres zuhanyzás.

Mindezt olyan gátlástalan amatőrséggel előadva, hogy arra nincsenek szavak. Nem pornósok, nem színészek, csak szerencsétlen exhibicionista halandók, akik némi készpénz reményében (vagy talán ingyen?!) tévedtek ebbe a szégyentelenül blőd produkcióba. Ami a technikai oldalt illeti, hasonlóan gyászos a helyzet: művészfilmekben sem illően unalmasra komponált jelenetek, gyatra kísérőzene, és ordenáré vágások, szóval büntet rendesen, haha!

Ha valamelyik naiv trash-rajongó csak és kizárólag a varázslatos Ed Wood hangulatáért nézné meg, ne tegye, mert olyat nem fog kapni. Csak egy roppant amatőr, nézhetetlen szutykot, amit még az öncélú pucérkodás sem tud feldobni. Ugyanis nincs meg benne az a guilty pleasure faktor, ami az „annyira szar, hogy már jó” produkciók sajátja.

Értékelés: 2/10

eyescream