Régóta nem volt már frissítés creepypasta tájon (ami késik nem múlik, csak épp az Azilum magazin számára készített hatalmas mennyiségű fordítás mellé nagyon apró darabokban fértek csak be a creepypasták az utóbbi időben), a félbehagyott pasta befejezése előtt azonban egy elég váratlan eseményre került sor néhány héttel ezelőtt, melynek hatására, ahogy azt szemfülesek észre is vehették, ideiglenesen le kellett vennünk a CineGore felületéről az 1999 című creepypasta fordítását.

 

Ugyanis megkeresett minket egy Camden Lamont nevű kanadai író, aki állítása szerint (amit természetesen le is ellenőriztünk), az 1999 eredeti szerzője, és próbált minél több oldallal kapcsolatba lépni, melyek a pastát az engedélye nélkül, ráadásul erősen plagizált forrásokból kibővített változatban osztották meg. Mint kiderült, ezzel nem voltunk egyedül (a fordítandó creepypasták esetén mindig az első lépés a jogi státusz, eredeti szerző ellenőrzése, az 1999 esetében ilyen adat nem volt elérhető, viszont szabadon osztotta gyakorlatilag minden nagyobb oldal), a rajongók által bővített kiadás volt ugyanis az elterjedt különböző felolvasós Youtube csatornáktól az olyan nagyobb forrásokig, mint a creepypasta.com és a Creepypasta Wiki. 

A problémát azóta ezek az oldalak is orvosolták, az eredeti alapján pedig én is javítottam a fordításomat – mint kiderült, sajnos a plagizált részekhez tartozott szinte az összes Maflás (Booby) és Lélekkel festeni (Paint with the Soul) epizód.

Viszont miután Camden kapcsolatba lépett velünk, kaptam a lehetőségen, és megkérdeztem, adna-e interjút a CineGore-nak, amibe örömmel beleegyezett, és néhány elég érdekes készülődő dologról is lerántotta a leplet.

CG.: Az 1999 creepypasta egyike volt a legismertebb “lost episode” témájú történeteknek, amely számtalan oldalon és podcastben elérhető volt – azonban amikor a fordítást készítettem, még hiába próbáltam felkutatni az eredeti szerzőt. Miért jelentkeztél most több oldalnál is?

CL.: Sokáig próbáltam kiadni egy könyvet az 1999-ből, amely kombinálta volna az eredeti történetet egy folytatással (amelyen jelenleg is dolgozok). Emellett rengetegen érdeklődtek publikálási/megfilmesítési jogokról és úgy érzem végre találtam egy kiadót amellyel tudok majd boldogulni. Ha minden jól megy, a könyv idén novemberben jelenne meg (pont a tizedik évfordulóján a legelső fejezetemnek és húsz évvel a történet eseményei után). A folytatásban tervezem lezárni Mackó úr történetét, amely végül félbemaradt az eredeti posztomban. Ám mivel még befejezetlen, nem szeretnék túl sokat megosztani róla, annyit mindenesetre elárulok, hogy a Mackó úr-féle email az eredeti történet végén közel sem rajongói tréfa volt…

Az 1999 plagizált változata nagyon káros lenne erre a könyvre, elsősorban mert sokan azt hiszik, az volt a történet hivatalos folytatása, ami ellenkezik a saját terveimmel. Ez a rajongói változat ugyan nem dühít, több elemét nem értem. Nem értem például, hogy a wiki szerkesztői miért állították be a saját változatukat eredetiként, ahelyett, hogy egyértelműen megjelölték volna fanfictionként? Számomra a hozzátoldások sokkal kevésbé hihetőek, mint a saját részeim, és úgy érzem, elég durván rontják a történet komoly hangvételét. Ráadásul az, hogy Elliot olyan sok felvételhez hozzáfért, ellenkezik azzal az alaphelyzettel, miszerint a Caledon Helyi 21-es csatorna legtöbb adása beszerezhetetlen volt. Még semmi sem végleges, és nem is nagyon reklámoztam a közelgő folytatást, mivel még mindig a rajongói változat az elterjedtebb online.

CG.: Sejtetted-e, hogy ennyire népszerű lesz az 1999, sőt ennyien próbálják majd kibővíteni vagy befejezést írni a történethez? Szerinted minek köszönhető ez a népszerűség?

CL.:  Nem gondoltam volna, hogy ez a történet egyáltalán népszerű lesz majd. A népszerűségét egy fő tényezőnek tulajdonítom: az időzítésnek. Amikor az első pár frissítést publikáltam, a “creepypasta”, mint fogalom még közel sem volt annyira elterjedt, mint manapság. Az utóbbi években rengeteg szerző írt hasonló témakörökben — “rémisztő tévécsatorna” és “horrornovella blog formátumban” — sokkal hatásosabban, mint én, jobb szövegszerkezettel, sokkal szebben kidolgozott történetszálakkal. Rengeteg szerző van, akiknek a munkája megérdemelné a figyelmet, de mivel ennyi történet érhető el online, egyik sem jut el akkora közönséghez, mint egy évtizeddel ezelőtt. Ha az 1999-et 2019-ben publikáltam volna, azt hiszem, nem aratna különösebb sikert. Ha visszatekintek az eredeti bejegyzéseimre, rengeteg félbehagyott szálat, kínos mondatot látok, amelyhez hasonlókat már semmiképp nem írnék bele…

CG.: A creepypasták népszerűsége az utóbbi években egyre jobban terjed – szívesen látnál valamilyen adaptációt, például képregényt vagy filmet az 1999-ből?

CL.: Bármelyik lehetőség jól hangzik, és kaptam is hasonló felkéréseket. Még 2017-ben engedélyt adtam egy közepes ismertségű YouTube csatornának, amely teljesértékű websorozatot akart gyártani az 1999-ből. Néhány hónapja nem kaptam tőlük helyzetjelentést, de amit eddig láttam a munkájukból, az fantasztikus.

CG.: Volt-e konkrétan olyan személyes emléked, élményed, amely az 1999 cselekményét inspirálta?

CL.:  Az 1999-et azok a valós, alacsony költségvetésű műsorok inspirtálták, amelyeket gyerekkoromban néztem az Ontario régióban sugárzott helyi csatornákon. Kevesebb mint fél órára lakok Caledontól Bramptonban, Caledon egy elég falusias kisváros, így támadt egy ötletem egy szinte ismeretlen, ott élő férfiról és a településről. Azt az üzenetet próbáltam közvetíteni, hogy az emberek sokkal borzalmasabb szörnyetegek lehetnek, mint a természetfeletti démonok, amelyek más online horrortörténetekben bukkantak fel. A közönség reakciója alapján örültem, hogy olyan sokan megértették ezt a mondanivalót. Szerencsére nem volt valódi sátánista prédikátor vagy gyermekkori trauma, ami hozzájárult volna az inspirációhoz.

CG.: Terveztél-e vagy írtál-e esetleg más creepypastát vagy horrornovellát is?

CL.: A Slack LaLane nevű blogomra számos posztot és novellát írtam az évek során, de ezek nem horror témájúak. Az utóbbi hónapokban viszont szinte kizárólag az 1999 folytatására koncentráltam.

Ezúton is köszönjük az interjút. A CineGore-on tehát ezentúl a Camden által jóváhagyott, eredeti creepypastát olvashatjátok majd. A könyvről pedig természetesen, ha a tervek szerint novemberben megjelenik, olvashatjátok majd véleményünket!

1999 – 1. rész
1999 – 2. rész

Szabó Zoltán “Zoo_Lee”