Különösen nagy örömömre szolgált, hogy folytatást kaphattunk a zseniális What We Do In The Shadows című filmet és később az abból induló szériát megalkotó Taika Waititi (Thor: Ragnarök, Hunt for teh Wilderpeople) és Jemaine Clement párosa által kifundált új-zélandi paranormális nyomozókról szóló sorozatból. Mintha csak az X-akták áldokumentarista stílusú paródiáját látnánk viszont közel sem hétköznapi, sci-fi és horror műfajok felé kacsingató természetfeletti esetekben, melyekből csak úgy süt kétbalkezes főszereplőink amatőrizmusa!

A hét epizódból álló második évadban mit sem változott a recept: Minogue és O’Leary közrendőr nem éppen eszes duóját követhetjük végig, ahogy főnökükkel az ugyanolyan hülye Maaka őrsmesterrel próbálnak különféle paranormálisnak tűnő ügyeket felderíteni az új-zélandi fővárosban és környékén. Rendelkezésükre áll egy stáb, amely minden megmozdulásukat követi, illetve az eligazítások során egy (majdnem) titkos szobában beszélik meg a részleteket – mindezt pedig végig saját dilettáns narrációjukkal kísérik, hogy még szórakoztatóbb legyen.

Az áldokumentarista stílusban készült húszperces epizódokban találkozhatunk egy bizonyos legendás maori szörnnyel (taniwha), aki a tenger védelmezőjeként lép fel a túlhalászás ellen, helyi leányiskola sötét praktikákat űző diákjaival, egy 1930-as évekből itt ragadt szellemrendőrrel, öntudatra ébredő régi mobiltelefonokkal, egy magától beinduló Nissan 300ZX-el. Egy ízben pedig saját maguk klónjai ellen kell fellépniük. Egyedül a karácsonyi rész lóg ki valamelyest a szórásból, ugyanis itt a játékidő alatt nemcsak egyetlen nyomozást követhetünk végig, hanem több különféle idiótábbnál-idiótább paranormális esetre derítenek fényt. Mint például a diszlexiával küzdő tulajdonos által pláza-karácsonyra bérelt pirosruhás randalírozó fazon (Santa helyett Satan, értitek?!), egy kerti partin keletkezett csomó húst és egy nagymamát elnyelő fekete lyuk, egy életre kelő gonosz kis bábu vagy a céges bulin seggét fénymásoló kolléga hihetetlen eltűnése.

Egy kicsit talán gyengébben sikerült az első évadhoz képest, amit talán annak is betudható, hogy az előzőben elég aktívnak mutatkozó Jemaine Clement most csak egy-két szegmensben vett részt, de szerény véleményem szerint még így is bőven túlmutat egy átlagos szórakoztatási értéket képviselő szérián.

Kinek ajánljuk? What We Do In The Shadows rajongóknak kötelező jelleggel, de bárki tehet vele egy próbát, aki szereti a természetfeletti esetek teljesen komolytalan és humorban bővelkedő tálalását!

Értékelés: 8/10

eyescream