Nem véletlen, ha ismerős az Iron Sky cím. A Hold sötét oldalán rejtőző űrnácik inváziójáról szóló hasonló címmel bíró sci-fi szatírát 2012-ben láthattátok, folytatása a kissé gyengébb Coming Race pedig tavaly jött ki. A film eredeti forgatókönyvét is jegyző, Finlandia-díjjal jutalmazott Johanna Sinisalo (A Nap Magja) írónő most egy komplett regényben adja közre a történetet, kiegészítve olyan releváns részletekkel és fergeteges ötletekkel, amelyek végül nem kerültek bele a filmváltozatba, és amelyektől egy sokkal inkább drámai kicsengésű szatíra képe tűnik fel a világ abszurditásáról, tömeg-manipulációról, és az emberiség végtelen ostobaságáról.

A regényben naplóbejegyzések formájában ismerhetjük meg Renate Richter nevű főszereplőnk élettörténetét, aki a II. világháború elvesztése után az északi-sarki bázisról egyenesen a Holdra települt nácik horogkereszt-bázisán (Schwarze Sonne) nőtt fel. Szűkös életkörülményeik ellenére a holdnácik hihetetlen fejlesztéseket értek el, és ahogy a lány egyre nagyobb lesz, úgy kezd érdeklődni mind jobban és jobban a számára teljesen ismeretlen földi dolgok iránt. A Negyedik Birodalom felsőbbrendűséget oktató tanítónővé válva egy megkerülhetetlen házassági ajánlatot kap a jelenlegi Mondführer babérjaira törő fiatal és ambiciózus Klaus Adlertől, amit egy porcikája sem kíván.

Eközben egy űrhajó érkezik az USA színeiben a Holdra, és elfognak egy afro-amerikai asztronautát, akit Renate apjának szupergépével sikerül kifehéríteni (ahogy ők mondják: árjásítani). Ezután pedig, mivel a pofa ismeri az USA elnökét – aki történetesen egy nő -, visszarepülnek vele a Földre. A bolygót csak könyvekből ismerő Renate nem bíz semmit a véletlenre: potyautasaként szintén velük tart, így találkoznak az elnök sajtófőnökével, aki a Nácik A Holdról légből kapott koncepcióját egyből beépíti az elnökválasztási kampányba, de itt még közel sincs vége a történetnek…

Ahogy az utószóban azt Johanna Sinisalo írónő is említi, műve igazából úgy tekinthető, mintha a 2012-ben készült film rendezői változata lenne, pontosabban annak a szkriptje. Mivel az eredeti (és az azután készült) forgatókönyv-változatokból is egy rakás ötletét kiszedték és/vagy produceri nyomásra nem használták fel, ő most kollektívan összegyűjtve, egyben szeretné ezeket bemutatni nekünk.

A négy nagyobb egységre bontott regény első része különösen kiemelkedő. Ugyanis az Ifjúkor a Holdon című fejezetben Renate egymást követő naplóbejegyzéseit helyenként igencsak eltalált módon törik meg az aktuális tartalomhoz kapcsolódó korabeli újságcikkek, jegyzetek, házi dolgozatok, amivel minden kétséget kizáró hitelességű kordokumentum-jelleget kölcsönöz neki. Szintén zseniális húzás, ahogy az írónő a főszereplő lányba már kiskorától táplált ideológiai téveszméken keresztül mutatja be az amúgy tudományos-fantasztikus igényességű autonóm élet nehézségeit a Holdon. Ezt a fejezetet egyben egy bevezetőnek is tekinthetjük, ahol megismerkedhetünk a holdnácik életkörülményeivel, társadalmi szokásaikkal és törekvéseikkel, míg az ezután következő másik három fejezetben már inkább a filmben is látott aktív cselekményre fókuszálnak.

Vagyis hőseink a Földre érkezve próbálják megérteni az egész világ, de leginkább a modern kori Amerika tőlük teljesen idegen, alternatív működését. És itt jön elő az ellenpólus, ugyanis most a nácik árja-realista szemével mutatják be a földlények társadalmának számukra teljesen érthetetlen, logikátlanul működő, indokolatlanul pazarló, luxussal kísért mindennapjait. Szatirikus gondolatokkal világít rá a kor embere által kitermelt szokásokra vagy hétköznapi szituációk banalitására szinte az élet minden területén – legyen éppen az étkezés folyamata, az öltözködés vagy bármely más tevékenység. Egy olyan hatalmas görbe tükröt kapunk, hogy a fal adja a másikat! Pont ez a kettősség okozza a regény pikantériáját, amit a filmben csak elvétve, a felszínt kapargatva láthattunk.

Persze nem csak ebben tér el a moziban vetített változattól, amely az eredeti forrásanyaghoz képest jócskán le lett butítva. A könyv gyakorlatilag egy önhibáján kívül nácinak nevelt lány élettörténetét mutatja be, aki a Földre kerülve elkezdi átértékelni a személyiségét meghatározó ideológiai rendszert, majd a megfelelő konzekvenciák levonása után nem akar mást, csak egy normális életet, hazugságok nélkül. Bármennyire szatirikus is maga a mű hangvétele, azért a társadalom-, és politika-kritika mellett hatalmas dráma bújik meg benne, végkicsengése pedig egyértelműen egy szomorúan realista üzenet az egész emberiség számára.

Értékelés: 8,5/10

eyescream