Stephen King fia, Joe Hill többször bebizonyította már, hogy írás terén milyen jó géneket örökölt. Történeteivel, stílusával sokunk szívébe belopta már magát, a soraiban kellemesen megbúvó borzongás akarva-akaratlanul beránt a lapok közé. Sokan úgy gondolják, hogy csak édesapja árnyékában lépked, akadnak, akik jobbnak ítélik a mesternél. Az viszont vitathatatlan, hogy amit a Szarvak című művével adott az olvasóknak, az nem egy könnyen felejthető élmény.

 

„A Sátán és Isten elvileg háborúban állnak egymással. Ha viszont Isten gyűlöli a bűnt, a Sátán pedig megbünteti a bűnösöket, akkor ezek ketten nem ugyanarra a kapura játszanak?”

Az itthon is szép rajongótábornak örvendő Joe Hill több művét is megismerhették már az olvasók. Oldalunkon korábban olvashattatok többek között a Spóráról és A szív alakú dobozról is, most pedig a Szarvakon a sor. A Szarvak itthon már a második kiadását élte meg, a GABO kiadónak köszönhetően egy meglehetősen tetszetős borítójú és belívű kötettel lettek gazdagabbak az olvasók. Bármennyire is mondják, hogy a borító nem minden, azért valljuk be, Joe Hill nevét látni egy ilyen mutatós borítón már megadja a kezdetleges bizalmat, engem legalábbis azonnal megfogott!

Minden hosszú bevezetőt mellőzve vágunk bele az események közepébe, főhősünk… khmm mondjuk inkább úgy, hogy „főördögünk”, Ignatius Perrish egy becsülettel átivott éjszaka után nem éppen szokványos másnapossággal ébred. Nem csak egy kis fejfájás és a rossz közérzet lett a jutalma az előző éjszaka után, hanem egyéb furcsaságokat is tapasztalt. Például nőtt két szarva. És bárki, akivel találkozik, meglepően őszintén mondja el véleményét vagy tiltott vágyait. Ez már azért elég érdekes, ugye? Mi állhat a szarvak és az emberek hirtelen jött nyíltsága hátterében? Van-e egyáltalán a kettőnek köze egymáshoz?

Viszonylag hamar megtudjuk a legfontosabb dolgokat Ig Perrishről: Szerelmét, Merrin Williamset megerőszakolták és megölték, a gyanúsított pedig persze nem más, mint Ig. Egy év telt el az eset óta, a tettes azonban még továbbra sincs meg. Most viszont eljött a bosszú – vagy inkább az ördögi igazságszolgáltatás? – ideje.

A cselekményben fontos szerepet kapnak a visszaemlékezések, melyek sokban hozzájárulnak a jelen megértéséhez. Különösen tetszett, ahogyan a szerző beleépítette a múltbéli eseményeket a jelenbe. A karakterek nagyon életszerűek, gondolok itt szereplőink kamaszkorára – ki nem csinált fiatalon őrült dolgokat?! A visszaemlékezésekből megtudjuk, Ig hogyan ismerkedett meg Merrinnel, hogyan váltak barátokká Lee Torneau-val. Fontos szerepe van a történetben a vallásnak, ám nem túlerőltetett módon, éppen annyira van jelen, amivel teljesnek, életszerűnek hatnak a leírtak. A jelenben pedig a szereplők őszinte megnyilvánulásai azon túl, hogy meghökkentőek, elszomorítóak is – a barátnak hitt emberek, gondoskodó családtagok megmutatják, valójában milyen sötét, beteg a belső világuk. A könyv részben ettől is valóságszagú.

Joe Hill a Szarvakkal nem csak egy érdekes olvasmányt ad az olvasóknak, ez nem csak egy fantasy és nem csak egy thriller a sok közül. Fontos szerepet kapnak az érzelmek is. Az olvasóknak nem árt felkészülniük arra, hogy érzelmileg nem lesz egy könnyed olvasmány. Hill olyan hangulatot teremtett a könyvben, amely fogva tart, párszor kifacsar, de továbbra sem enged el, amíg végig nem mész az úton Ig Perrish mellett.

Értékelés: 10/10

Kiknek ajánljuk: Joe Hill rajongóknak kötelező! Persze bátran ajánljuk bárkinek, aki szereti fantasy és thriller elemek kellemes keveredését, egy kis hittel megfűszerezve. Továbbá az sem hátrány, ha az olvasó nem riad vissza a szarvaktól és a kegyetlen őszinteségtől, illetve azt sem tartja zavaró tényezőnek, ha a múlt és a jelen között váltakozva halad előre a történet.

Cetti

A könyvért köszönet a GABO kiadónak, akiktől 30% kedvezménnyel tudjátok megrendelni a kötetet!