„Ez a könyv nem csak ígéri a borzalmakat, de el is hozza… letehetetlen” – olvasható a könyv hátsó borítóján, mégpedig nem mástól, mint Stephen Kingtől. És ez most tényleg nem csak egy semmitmondó marketing-duma, korunk (egyik) legnagyobb horror-szerzőjének igaza van: Dallas William Mayr valós események alapján íródott, drámai fordulatokban bővelkedő 1989-es regénye valóban elemi erejű iszonyatot kínál az olvasónak. A szomszéd lány pedig pontosan azért tud így működni, mert a szóban forgó szituáció annyira hétköznapi és életszagú, hogy (kis túlzással) bárkivel megeshet, akár még a mai napig.

A regény ötvenes években, amerikai kertvárosi környezetben játszódó cselekményét egyes szám első személyben meséli el mintegy tragikus visszaemlékezésként, amely gyökeresen meghatározta az azóta felnőtt, és kétszeresen elvált David nevű narrátorunk életét. A tinédzserként megismert főszereplőnk és kis barátai életébe fordulat következik be, amikor a szomszédságukba költözik két elárvult lány. Az autóbalesetben szüleiket elvesztő testvérpár (Susan és Meg) Ruth nevű nagynénje kezdetben még kedves és gondoskodó, majd amikor az árvák nem úgy és olyan módon engedelmeskednek neki, ahogy és amint szerinte az helyes, kezd egyre drasztikusabb módszerekhez folyamodni. Ehhez pedig a fizikai erőszakon kívül nem rest a környékbeli fiatalokat, és a pincéjükbe megbúvó atombiztos bunkert felhasználni.

Jack Ketchum – pontosabban Dallas William Mayr, mivel előbbi csak egy felvett írói név – öt részre bontott regénye egyszerű nyelvezettel, mintegy naplószerű részletességgel (rövidebb bekezdésekkel operálva) rendkívül olvasmányos módon tárja elénk David fiatalkori élményeit, amelyek megváltoztatták az élete alakulását, és elmondása szerint a mai napig döbbenetes hatással vannak rá. Valóban könnyen és gyorsan pörgethetjük az oldalakat, viszont annál súlyosabb traumákat tartalmaznak. Amilyen rapid módon beszippant minket a cselekmény, úgy kell időről-időre letennünk (legalábbis nekem), hogy megpihenjünk, fellélegezzünk egy kicsit az egyre-másra előkerülő fizikai bántalmazások, később pedig már vérre menő testi kínzások kavalkádjában.

Merthogy A szomszéd lány horrorjában nincsenek vérre szomjazó természetfeletti helyek vagy rejtélyes eredetű szörnyek, a fenyegetést maga az ember jelenti; az Emberi Természet önző, zsigerig hatoló hatalomvágya, illetve kicsinyes bosszúja. És ez az igazi pszicho-horror, amelynek érkezésére előre nem számítani sem lehet, szimplán csak megjelenik, és egyre több és több embert fertőz meg, miközben megállíthatatlanul dübörög. És neked csak azt jut osztályrészedül, hogy tűrd és tűrd a drámai eseményeket, ökölbe szorítsad a kezet, hogy néha felkiálts: „Hogy lehet valaki ekkor szemétláda?!”

Ahogy David jellemét a cselekmény előrehaladtával egyre jobban megismerhetjük, tudatosul bennünk, hogy iskoláskorú szereplőnk mindinkább kíváncsiságból (és némi biztonságérzetből) fakadóan kerül az események előbb passzív, majd egyre aktívabb elszenvedőjévé, hogy dilemmája végül is sorsfordítóvá váljék. De barátai sem azok a kimondott szívtelen és gonosz karakterek, csupán egy felnőtt felhatalmazásával cselekszenek. Nem szeretnék spoilerezni, de a drámai vég egy ponton túl sajnos elkerülhetetlen, viszont még így is kapunk egy csavart, amely talán egy fokkal kevésbé teszi nyomasztóvá a lezárást. Nem mintha a komfortzónánkból ne lennénk éppen eléggé (durván) kimozdítva.

Jack Ketchum regénye már több mint harmincéves, de mit sem vesztett erejéből: mai napig ugyanolyan elemi erejű, letaglózó, nyomasztó és hatásos. Központi motívuma pedig sajnos most is aktuális. Ahogy már a közelmúltban mi is beszámoltunk róla, a történet eredetileg Sylvia Likens szomorú történetén alapszik, de a megváltoztatott tények már az író fantáziájának szüleménye. Nyugalmunk megzavarására pedig száz százalékosan alkalmas, akárcsak a műből készült 2007-es filmadaptáció.

Az Agave kiadó iszonyúan eltalált, komor és egyben vészjósló borítóval ellátott kiadásában a regény mellett az író jegyzetét, valamint Stephen King 1995-ben íródott (a szerző indokolatlan horror-irodalmi mellőzöttségét, illetve munkásságát méltató) utószavát is olvashatjuk. A szomszéd lány tehát kétségkívül klasszikus alkotás, és sajnálatos módon eléggé mellőzött a mainstream horror-körökben – ezért, ha odavagytok kedvenc műfajotokért (és már miért ne lennétek?!), akkor tessék mihamarabb beszerezni!

A könyvért külön köszönet az Agave kiadónak, akiktől ITT lehet megrendelni a regényt! 

Értékelés: 10/10

eyescream