Cyst (2020)

Oldalunkon időről-időre előkerülnek bizonyos extrém betegségekkel és/vagy rendellenességekkel kapcsolatos produkciók. A teljesség igénye nélkül bemutattuk már a gyilkos punci ámokfutását (Sexual Parasie: Killer Pussy), a botrányos ötletből fogant Emberi Százlábú mindhárom epizódját, a híres-hírhedt vagina dentata mítoszát (Teeth), de a hét csiklójú lány és az öntudatra ébredt fallosszal bíró fiú megható története szintén terítékre került (Bad Biology). A komolytalanság jegyében találkozhattatok már a plasztikai sebészetről megszökő cicivel (Boob) vagy ott volt a főszereplő beleiben lakozó falánk ki szörnyecske (Bad Milo). Most viszont valami egészen elképesztő következik, ami persze nem igazán lóg ki a sorból: egy két lábon járó ciszta-szörny!

Patricia, vagyis Patty az utolsó napját tölti Dr. Guy által vezetett rendelőben, de elég kínkeserves a műszak, ugyanis az eddig sem éppen kedvesen viselkedő doki szinte minden egyes percét megpróbálja megkeseríteni. Most éppen egy tesztalanyt keres legújabb fejlesztésű géphez, amely a marketingduma szerint gyorsan, hatékonyan és mindamellett fájdalommentesen távolítja el a cisztákat. Mondanom sem kell, hogy az eszköz már rögtön az első használatkor meghibásodik, és az első páciens cisztája helyett az egész belsejét kiszívja, ráadásul a lézeresen kiszippantott rosszindulatú kis jószág megelevenedik, és elkezdi vegzálni (értsd: lehentelni) az ott tartózkodókat. Jó doktorunk ilyenkor mit mást is csinálhatna, mint megnyomja a pánikgombot, amivel az egész épületet lezárja a külvilágtól, nekik pedig nincs más hátra, mint harcolni a brutális cisztaszörnnnyel…

Az orvosi tevékenységek során előforduló szörnyekről már láthattunk pár esetet, de ez a ciszta nekem is új volt. A hatvanas évekbeli kórházi hangulatot nagyon jól visszaadták a színekkel, és a különféle – hol az aktuális kornak megfelelő sejtelmes, hol pedig kissé szürreális, már-mér rajzfilmszerű – zenei kíséret is passzolt hozzá. És mivel zárt helyen játszódik, az ominózus rendelőben, így a költséghatékonyság nem is tűnik fel.

A két főszereplőt csak dicséret illeti, maximálisan odatette magát. Míg szegény ember Michelle Pfeifferjeként beazonosítható német Eva Habermann – aki egyébként nemrég a Sky Sharksban is feltűnt – teljesen profin hozza a kedves és segítőkész, ámde elnyomott nővérkét; mimikája mindent visz. A mocskos rohadék aljas doktor szerepében pedig az a George Hardy brillírozik nem is akárhogy, akinek legnagyobb dobása a Troll 2 apukája volt, és azóta csak (nyilván a kultikus státuszba került trash-remekmű miatt) leginkább nem túl ismert troll-központú filmekben.

Mivel a múltban játszódik a cselekmény, így a praktikus effektek használata magától értetődőnek bizonyult. A balesetkor kiszippantott, később lábakat és szemet növesztett emberi koponya láttán kicsit csalódott volna, hogy csak ennyi lenne a szörny. Szerencsére a mű utolsó harmadában, a túlélők fogyatkozásával a monszter is megnövekszik, ekkor már egy két lábon járó, mintegy folyosót betöltőt ciszta-szörnnyé érik, amely csápjaival hadonászva vagy éppen lespriccelve csap le áldozataira. Egyébként is baromi sok a film elején a cisztákból kifröcskölő, kilövellő folyadék, amely arcon kapja az embert, szóval ez nem hiányzott.

Nem is mondok többet, mert a verdikt egyértelmű: egy teljesen vállalható, mókás kis retro-mozikat megidéző, praktikus effektekkel bíró komolytalankodás, mely a maga módján egészen szórakoztató. Ja, és elfelejtettem mondani, hogy nem nagyon húzzák: alig egy órás a játékideje!

Értékelés: 8/10

eyescream

 

Be the first to comment on "Cyst (2020)"

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .