A Cinegore szerkesztőségében arra vállalkoztunk, hogy ezen a héten minden nap single location témában ajánlunk filmeket a kedves olvasóknak, azaz olyan alkotásokat mutatunk be, amelyek (többnyire) egy helyszínen játszódnak. Az alábbi produkció egy francia film, amelyet Éric Valette rendezett. Nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön a 2002-es Maléfique, azaz A mágikus könyv.

A történet egy büntetés végrehajtási intézetben játszódik, azon belül is egy börtöncellában, amelyen négy elítélt osztozik: Lasalle (Philippe Laudenbach), az idős egykori könyvtáros, aki a reggelizőasztalnál feldarabolta a feleségét, Pâquerette (Dimitri Rataud), az infantilis, hiperaktív őrült, aki disznók között nőtt fel, így mindent megeszik, ami elé kerül, ahogy annak idején csecsemő húgát is megette, Marcus (Clovis Cornillac), az agresszív, szadista hajlamú transznemű személy és Carrére (Gérald Laroche), egy cég egykori vezérigazgatója, aki pénzügyi csalás miatt került börtönbe és csak magas összegű óvadék ellenében szabadulhat.

Egy szép napon váratlanul az egyik tégla kilazul a falban és a padlóra esik, a mögötte lévő üregben pedig egy kézzel írott naplót fedeznek fel. Az írás az 1920-as évekből származik, egy bizonyos Charles Danvers (Geoffrey Carey) nevű elítélt tollából, aki titokzatos módon eltűnt cellájából. Bebörtönzésének oka egyébként az volt, hogy megszállottá vált: annyira félt az öregedéstől, hogy az alkímiát hívta segítségül annak elkerülése érdekében: többek között szülészeti klinikákról lopott méhlepényeket és azokból készített arcpakolást magának, sőt, terhes nőket is gyilkolt szép számmal, hogy megszerezze az áhított zsákmányt. A fent említett napló tele van különböző nyelven íródott varázslatokkal és a (fekete) mágia szimbólumaival. A könyv tartalmát eleinte mindenki szkeptikusan fogadja, ám később szöget üt fejükbe a gondolat, miszerint ha Danvers-nek sikerült megszöknie, miért ne próbálhatnák meg ők is? És, hogy sikerül-e nekik vagy sem, azt nem árulom el, legyen meglepetés…

Midőn azt már a bevezetőben is írtam, a filmet Éric Valette rendezte és a San Sebastian Horror és Fantasy Filmfesztiválon debütált 2002 novemberében. Az alkotás szinte minimális költségvetésből készült (ez nagyjából egymillió eurót jelent), viszont ez annyira nem szembeötlő, vagy legalábbis nem annyira zavaró, hiszen itt-ott kifejezetten jó megoldásokkal operáltak a készítők. A Meléfique-en érezhető az európaiság, sőt, kifejezetten a francia filmek különc stílusa, aminek őszintén örültem, mert szeretem, ha egy film túllép a megszokott kliséken. Lehet, hogy furcsán hangzik, de a hangulata a német börtönös filmre, a Kísérletre (r.: Oliver Hirschbiegel ) emlékeztetett, annak ellenére, hogy más mondanivalóval bír. Amit negatívumként meg tudok említeni az, hogy nem volt egy eget rengető élmény. Bár alapból nem a véres látványra megy rá, hanem inkább a néző pszichéjére szeretne hatni, azért lehetett volna kidolgozottabb, mélyrehatóbb. A cím magyarra fordítása is hagy némi kívánnivalót maga után, különben gyakori és visszatérő problémának tartom, hogy nem sikerül megtalálni azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyek passzolnak az eredeti nyelvű címhez… Szumma szummmárum, egyszer abszolút megnézhető, de annyi pluszt nem adott az életemhez, hogy ne merüljön feledésbe viszonylag gyorsan.

Értékelés: 4/10

Norka