Azt nyilván mondanom sem kell, hogy hihetetlen tehetségét változatos szerepekben megvillantó, ezerarcú Eric Robertsnek már évek óta bérelt helye van a hulladélfilmes produkciók világában. Egyszerűen nem létezik olyan komplex karakter, amely kifogna rajta, ezáltal újabb és újabb maradandó figurákat társítva nevéhez. Legújabb óriáskígyós produkciójában (Asylum, ofkorsz) egy pókba lépve sántikálja végig csillogtatja meg kifogástalan színészi tehetségét.

Dr. Malone (ő lenne Eric Roberts) antropológus hallgatóival egy távoli szigetre utazik, hogy tanulmányozza az ottani barlangrajzokat, vagy legalábbis ez a fedősztori. Az első este találkoznak a film elején látott túlélővel, aki túlélte a hatalmas kígyó támadását, másnap reggel pedig a professzort megcsípi egy rohadék pók, amikor a bakancsát húzza fel. Az eset súlyos, ám a helikopter az időjárási viszonyok miatt nem tud értük jönni, így kénytelenek maradni. Addig pedig a többiek körülnéznek a dzsungelban, hátha esetleg összefutnak a kígyóval, és egyenként tudja őket levadászni…

Az óriáskígyó és Eric Roberts is meglepően keveset mutatkozik a másfél óra alatt, ellenben nem gondoltam volna, hogy az egyetlen (film elején lévő rövid kis jelenetet) túlélő arc ilyen sokáig húzza. Még szerencse, hogy közben olyan frenetikus elemekkel oldják a hangulatot, mint a madárrajként a fák tetején várakozó óriáskígyók falkája, akik néha elunják a dolgokat, és ilyenkor egyik fáról a másikra vízszintes átcsúsznak – mindenféle segítség nélkül. Vagy a barlangban tanyázó óriáspók, amelyet előbb fel kell gyújtani ahhoz, hogy aztán lángoló állapotban fogyasszon el az egyik megahüllő. Csak hogy tisztázzuk: ha a film végéig kell várni a piros színű megaboa felbukkanására, akkor a játékidőben látott többi jószág maximum csak kiloboa lehet(ne.)

Az ezerarcú színészóriás Eric Roberts pókba lépése után olyan drámai átéléssel woo-hoo-hoo-zik, hogy rögtön Oscar-díjra jelölném, de az általános iskolás színjátszókörben valószínűleg brillírozó  egyetemi hallgatók szintén kitesznek magukért.  Arra a lányra pedig külön irigy vagyok, akit lenyel a kígyó, majd belülről kinyírja, aztán teljesen ép és száraz ruhában egyetlen vércsepp nélkül kerül elő. Na, az ilyen elképesztően bűnös pillanatokért érdemes megnézni, amúgy természetesen felejtős.

Értékelés: 3/10

eyescream