Sajnos a Barbarian kis hazánkban nem jutott el a mozikba, jobb híján a Disney+ kínálatában találhatjuk meg 2022. október 26-a óta. Az időzítéssel a streaming szolgáltató egyértelműen a Halloween-hétvégére lőtt, ugyanis a film más országokban már szeptember óta elérhető volt. Nem is tévedtek vele, ugyanis az elsősorban színészként ismert, ám ezúttal az író-rendező székében helyet foglaló Zach Cragger filmjére olyan sokan voltak kíváncsiak, hogy azonnal a legnézettebb horrorfilmmé vált, ezzel továbbduzzasztva a film már egyébként sem csekély bevételeit. De mire fel a kritikusok rajongása? Lássuk, szerkesztőségünk tagjai mit gondolnak a filmről!

Blissenobiarella: A Barbárról a címén kívül jóformán semmit nem tudtam, mielőtt leültem volna megnézni, és utólag azt mondom, hogy ez egy nagyon szerencsés helyzet volt. A film varázsa számomra egyértelműen abban fogalmazható meg, ahogyan a létező és unásig ismételt horrorkliséket kiforgatva játszik a nézővel, hogy újra és újra olyan fordulatokat és meglepetéseket hozzon magával, ami egyszerűen odatapaszt a képernyő elé. “Mi jöhet még?!” A Barbárban senki és semmi nem az, aminek látszik (vagy aminek a néző hiszi), és még konkrétan az utolsó percben is tud meglepetést okozni.  Ez nem az a fajta film, amitől különösebb mondanivalót, filozófiát vagy egy faéknél bonyolultabb történetet kell várni. Itt a vizualitáson, a hangokon, a színészi játékon, és a néző pszichológiai kijátszásán van a hangsúly, és el kell ismernünk: a Barbár minden téren úgy teljesít, hogy csak szuperlatívuszokban beszélhetünk róla. Sokan emlegetik az év filmjeként, és magam is hajlok rá, hogy 2022. legjobbjának tartsam. Mégis van bennem egy csipetnyi elégedetlenség a történet sekélyessége miatt, így kedvenccé nem fog válni. Értékelés: 9/10

Chucklit: Érdekes kettősség van bennem a Barbárral kapcsolatban, ugyanis véleményezés előtt újra kellett olvasnom a sztorit a Wikipédián, az agyam ugyanis hamar törölte azt, ami általában nem jó jel. Közben beugrott, hogy remekül szórakoztam, és bár horrorfaktor terén a film alulteljesít, az atmoszféra valóban hatalmasat üt. Fordulatait tekintve csatlakozom az előttem szólóhoz, ugyanis én is végig gyanítottam, hogy ki lesz a gonosz, aztán a húsz és feledik perc után kiderült, tévedtem. A látszólagos klisékkel is jól játszik a film. Szintén remek húzás, hogy inkább a testhorror felé igyekeztek eltolni az összképet, ami napjainkban egy méltatlanul elhanyagolt műfaj. Az átlagot tekintve ez egy cammogó, lassú film, amivel nincs baj, ugyanakkor szerintem épp ezért felejtettem el hamar. Az meg, hogy a zenéből egyetlen hangjegyre sem emlékszem, szintén nem ad hozzá a film érdemeihez. Mindezektől függetlenül, a Barbár kimagaslik a minden eredetiséget nélkülöző reboot-remake-cunamiból, amivel az utóbbi évek kecsegtetnek minket, mivelhogy mert valami eredetivel előrukkolni, és jól kivitelezte azt. Értékelés: 8/10

eyescream: Aktuális kerekasztalunk alanyával kapcsolatban Az Év Horrorfilmje 2022 megtisztelő címkével való dobálózás mellett több helyen is azt olvastam, hogy minél kevesebbet tud róla az ember, annál jobb. Én pedig ezt megfogadva teljesen gyanútlanul ültem le megnézni, így aztán a csavarok és a meglepetésszerű fordulatok végig kiválóan működtek. Nézői megvezetése szinte bravúrosan sikerült és a folyamatos adrenalin-fröccsöket kínáló helyzetek miatt is csak dicsérni tudom. Ravasz kis jószág, annyi biztos. Logikailag néhány helyen azért elhasal, de talán még ez is megbocsátható, ugyanis a klisésnek tűnő szituációkra építve köröket ver a mostani horror-felhozatal produkcióinak többségére. Igazán szórakoztató. Mivel nem mindenre derült fény a végén, és bőven hagyott hátra kibogozandó szálakat, gyanítom, hogy nemsokára bejelentik a folytatását, az előzményét, vagy akármilyen más barbárkodást. Én legalábbis várni fogom. Értékelés: 8,5/10

afiaf: A nyári amerikai bemutató után azonnal érkeztek a hírek, hogy a Barbár 2022 legjobb horrorfilmje, a nagy kérdés az volt, hogy Zach Cregger munkája valóban elbírja-e ezt a hatalmas terhet. A kérdésre még nem lehet végleges választ adni, hiszen tart még az esztendő, de az biztos, hogy az amerikai író/rendező alkotása ott lesz a trónkövetelők között. A bő száz perces játékidő egy pillanatra sem fullad unalomba, és néhány logikai bukfenc ellenére végig kifejezetten szórakoztató. Mindig igyekszem elkerülni a történetekben rejlő csavarok felfedését, a Barbár esetében azonban tényleg kifejezetten fontos, hogy ne legyenek spoilerek. Én is próbáltam távol tartani magam tőlük amennyire lehetett, de a trailer csábításának nem tudtam nemet mondani. Szerencsére az okosan felépített marketing-gépezet jól működött, így a rövid kedvcsináló nem sok kapaszkodót nyújtott a sztori egészét illetően. Az összkép ugyan nem sok újdonságot tartogat a tapasztalt horrorfilm kedvelőknek, de az ismert panelek rendkívül rendhagyóan vannak összeillesztve, ehhez szereztek még néhány jó színészt, mind ezt pedig megspékelték egy nagy adag misztikummal. A hype miatt lesznek olyanok, aki csalódottan állnak fel a stáblista után, de garantálom, hogy ha teljesen ismeretlenül futottak volna bele Zach Cregger alkotásába, akkor néhány polccal feljebb landol náluk a Barbár. Horrorrajongóként ne legyünk igazságtalanok kedvenc zsánerünkkel, és ismerjük el, ha valaki saját, és kellően egyedi történettel próbálkozik, nem egy sokadik folytatásról, újrafilmről vagy újragondolásról van szó. Nem tudom, hogy a Barbár lesz-e az év horrorfilmje, de, ha igen, akkor sincs komoly gond ezzel a 365 nappal, hiszen egy nagyon korrektül összerakott alkotásról van szó. Értékelés: 8,5/10

Gabblack: azt a tendenciát figyeltem meg, hogy nálam ezek az “év horrorjának” titulált dolgok nemigen találnak be. Nem mintha olyan szörnyen finnyás lennék vagy rémesen intellektuális, de mivel rengeteg filmet láttam már, így nehéz valóban újat mutatni. Amit meg láttam már… hát az nem hoz lázba. Amiket az utóbbi években nagyon sokra tudok értékelni, azok az eredeti, esetleg más szemszögből megközelített ötletek, jól megírt párbeszédek és konzisztens történetvezetés. Amikor mindez összejön, akkor bódottá van. Talán mondanom sem kell, hogy ritkán jön össze. Nem rémlik, hogy a hype miatt ültem volna le megnézni a Barbárt, sokkal valószínűbb, hogy a szinopszisnál többet nemigen tudtam róla. Éppen ezért ért meglepetésként az az izgatottság, ami ennek a számomra középszerűnél alig valamivel emlékezetesebb film itthoni bemutatását övezte, követte. A felvezetés még kifejezetten tetszetős volt. Georgina Campbell és Bill Skarsgard párosa képes volt némi borzongást csempészni a kellemetlen, de amúgy egyáltalán nem különleges Airbnb túlfoglalásos helyzetbe. Engem valahol ott vesztett el a film,

Spoiler!

amikor a két karakter közti bizalmatlanságból fakadó feszültséget sutba vágva lecserélik azt egy külső fenyegetésre. A föld alatti kínzókamra, labirintus mélyén leselkedő rém, meg minden egyéb körítés már ismét a százszor megrágott sablonokból építkező, ötlettelen hollywoodi horrorgyártás hagyományait idézte.

Na most, két lehetőség van. A hiba bennem van, képtelen vagyok értékelni az eredetiség és szórakoztatni vágyás ezen ékes példáját, mely valóban méltán pályázhat az év filmjének jeles címére – vagy – rohadt alacsonyan van a léc majd’ mindenki másnál. Értékelés: 6/10