A 2010-ben alakult kiadó a rendkívül színesre és szórakoztatóra sikerült boszorkányos antológiája után most a különféle rémségek és szörnyű entitások világát hozza el számunkra. A 5Panels ebben a horror műfaja felé kacsingató kiadványában átvezető spotok mellett tizenegy magyar alkotó különféle stílusban készített, szörnyekhez kapcsolódó többnyire humoros vagy drámaian életszagú történetét olvashatjuk. Legyen szó kísértetekről, szirénekről vagy éppen laboratóriumból szökött lényről, de rémálmokban születő entitások és ágy alatti rémségek is felbukkannak.

Az igényes kialakítású kiadvány borítójáról egy zöldes szörnypofa (zombifej?) bámul vissza ránk, hátul pedig egy Poe idézet biztosít róla, hogy itt aztán rémkedésre kell számítani, mégpedig panelokba rendezett, rajzos formában. Közös pont még, hogy az itt-ott fellelhető drámai részek mellett a legtöbb esetben a humor az, amely mindig jelen van a hol realista, hol pedig fikcionális jellegű alkotásokban.

Koska Zoltán a gyűjteményt nyitó képregénye (A rajzoló ember) egzisztenciális szorongásban fogant koncepciójával – még sci-fibe illő csattanójával nézve is – kissé kilóg az általánosan értelmezett szörnyes-rémes központi témából. Viszont annyira a realitás talaján mozog, hogy akár a Based on a true story felirattal is elláthatnánk, ahogy azt rendre megteszik különféle mozik esetében.

Az utána következő tudományos-fantasztikus alapokon nyugvó Zsírevő viszont már igazi rémkedés; lilás tónusú színvilága tökéletes választás az atmoszférához, bár kissé hamar és csattanó nélkül végződik. A Tükör és füst csattanóját direkt nem írom le, legyen elég annyi, hogy a horrorirodalom egyik klasszikusát idézi meg benne a szerző, amelyet aprólékos, mindent leuraló vöröses rajzai tesznek még fenyegetőbbé. Szegény bárány, hüpp.

Ház az óceán partján egy minimális színekkel dolgozó, szomorúságát fekete-fehér panelokban leképező szellemes történet, míg A lyuk szintén hasonló szürkeségből bontakozik ki. Ez utóbbi viszont a végére teljesen felpörög, méghozzá az ázsiai környezettől nem szokatlan extrémmel a végén. A Szirének éneke egy tragikus utazást mutat be emberevő címszereplőkkel, majd következik a már Coven című antológiában is helyet kapu Időkalandorok (Elkárhozott lelkek alcímű) ismeretterjesztő képzőművészeti kirándulásának legújabb darabja. Hőseink ezúttal a flamand festő, Bosch álmaiban megelevenedő elképesztő szörnyektől hemzsegő világába vetődnek, nem egyszer a festményekben tesznek kirándulást.

A Sátán gitárosa című alkotás akromatikus képkockáin antropomorf állatok egy békés kis kávézóban zavarják le végső harcukat, míg a színektől túltengő, hatalmas panelokkal operáló Cserebere egy dark fantasy történetet tár elénk. A Pesten nem él ilyen több szempontból is érdekes darab. Egyrészt a matt színezéssel bíró panelok négy egységenként kisebb, alcímekkel ellátott fejezetekre osztódnak, melyek gyakorlatilag folytatásai egymásnak. Másrészről pedig egy egészen komplex történetet tár elénk, amelyben egy szimpla főzős Youtube-videó elkészítéséből kiindulva eljutunk a házban honos misztikus szörnyeteg felbukkanásáig, miközben főszereplőnk párkapcsolati és egzisztenciális problémákkal is bőven küzd. Kicsit modern, kicsit népmesei, de a végén happy enddel zárul.

Az antológiát záró Klikk Klikk Klikk egy sablonosnak induló kisfiús-szörny-az-ágy-alatt sztorinak indul, de mind a megvalósítása (vastag vonalas rajzolás, lilás színezés), mind a teljesen elszállt ötlet nagyon bejött, így még azt is megbocsátom, hogy nincs különösebb csattanó vagy poén a végén.

Ahogy már az előszóban említettem, a történeteket egy (többnyire üvegbe zárt) beszélő zombifej választja el egymástól, mely néha szellemes, néhol kissé erőltetetten rímes sorokban utal a következő történetre. Mintha a Creepshow gonoszan vigyorgó rémalakja vagy a Tales from the Crypt kriptaőre ihlette volna ez a fajta host szerepkört.

Bár terjedelmében (148 oldal) jóval vékonyabb, mint a Coven, viszont ahogy társa, ez is rendkívül igényes kialakítással bír, a kiadványba szerkesztett történetek pedig változatosak és sokszínűek. A művek többsége nekem csont nélkül bejött, viszont néhol sajnáltam, hogy túl hamar vagy csattanó nélkül záródtak. Aki tehát kedvet érez rémségekhez köthető képregények iránt, az ne habozzon, csapjon le rá, és legyen egy szörnyen jó estéje!

A kötetet köszönjük a 5Panelsnek, akiktől ITT lehet megrendelni.

Értékelés: 8/10

eyescream