Jon Szangho (Train to Bushan rendezője) Netflix-széria alapját képező képregénye a Fumax kiadónak köszönhetően immáron magyar nyelven is elérhető. A kétkötetes, összesen több mint hatszáz oldalas manhwa (comics koreai neve) lapjain emberi lelkeket a pokolba citáló démoni lények tűnnek fel világunkba, hogy beteljesítsék az isteni igazságszolgáltatást. Vallási közösségek hirdetik a bizarr jelenségek létjogosultságát, de mi a helyzet, hogyha a halálra ítélt személyek esetleg mégsem követett el bűnt?!

Az első kötet elején az emberek személyre szabott üzeneteket kapnak, hogy bizonyos számú nap múlva a pokolra kerülnek. Amikor lejár az idejük, a hirtelen megjelenő rémisztő alakok bizony tényleg elviszik lelküket, és csak összeégett holttest marad utánuk. Mindenki megdöbbenve figyeli az eseményeket, ám az Új Igazság nevű vallási közösség reagál leghamarabb a jelenségre: karizmatikus vezetőjük szerintük Isten így akarja megtorolni a bűnösöket. Nemsokára már élőben veszik fel a szerencsétlenek elragadását, hogy ily módon rettentsék el az embereket a bűnelkövetéstől. Ezenközben egy Nyílhegy nevű radikális csoport is megjelenik a háttérben, ők már sokkal erőszakosabb módszerekkel próbálják az embereket Istenfélővé tenni. Hőseink eközben az eseményekkel sodródva saját eszközeikkel szeretnék kideríteni az igazságot, vagy legalábbis közelebb jutni a misztikus rejtélyhez…

A második kötet az előbb vázolt események után négy évvel játszódik; az emberek többsége ekkora már kérdések nélkül elfogadta, hogy Isten a bűneik miatt ragadja el őket. Az Új Igazság élére egy másik vezető került, aki szervezetének hosszúra nyúló csápjaival hatékonyan és mindenféle kontroll nélkül tud befolyásolni és irányítani a hívő tömeget. Eközben feltűnik egy másik titkos társaság, aki a bűnösöket bújtatja a megszégyenülés elől, és természetesen a nyílt erőszakot alkalmazó Nyílhegy tagsága is egyre csak bővül. Hőseink ezúttal egy halálra ítéltetett újszülött nyilvánosságra hozásával akarják bebizonyítani, hogy ehhez az egészhez semmi köze nincs Istennek.

A Hellbound abból a szempontból jellegzetesen ázsiai alkotás, hogy misztikusnak tűnő isteni/démoni lényekkel és velük kapcsolatos eseményekkel operál, középpontba állítva a hit és a vallásosság kérdését, életet és halált. Mindezt roppant intelligens módon, több nézőpontból láttatott cselekményszálakkal mutatja be, logikailag szinte kikezdhetetlen módon. Morális kérdőjelek, súlyos erkölcsi dilemmák, objektív igazság kutatása – teológiai és filozófiai csatározások, egyéni döntések vs. többség akarata, tömegmanipulációs kísérletek stb. Nagyon nem egyszerűen emészthető, mégis magával tud ragadni, hétköznapi emberek fájdalmasan drámai eseményein keresztül.

Jon Szangho természetfeletti történetének kép világáért Cshö Gjuszok nevű úriember felel, aki a viszonylag sok mondanivaló ellenére is általában kisebb panelekkel dolgozik. Néha pörgős és dinamikus, néha pedig belassult szekvenciák váltják egymást a leginkább thriller zsánerű cselekményben. A bizarr kinézetű, szalagos felépítésű pokoli lényekről nekem elsőként a gumiabroncsokból készült szobrok jutottak eszembe, akiktől az első kötet még szinte hemzsegett, a másodikban viszont már csak mutatóba kaptunk belőlük néha.

A fekete-fehér színskálával dolgozó rajzok helyenként hihetetlenül fotografikus látványt nyújtanak, maximálisan meg voltak velük elégedve. Európaiként nekem picit sok volt a hasonló(an kinéző) karakter, illetve az olvasásnál kissé zavarta az első kötet után teljesen lecserélt főszereplő-gárda, azonban az említett tényezőkön kívül én egy kihagyhatatlan alkotásnak érzem.

Akit nem zavar, hogy egy némileg horrorisztikus külsőbe burkolt, azonban főleg hittel és vallással, valamint erkölcsi kérdésekkel foglakozó természetfeletti dráma bontakozzon ki szemei előtt az emberek természetét és valósághű reakcióit viszontlátva, azoknak egy elgondolkodtató, mégis szórakoztató alkotásként tudom ajánlani.

A könyvért külön köszönet a Fumax kiadónak, akiktől ITT és ITT lehet megrendelni a kétkötetes képregényt! 

Értékelés:  9,5/10

eyescream