A Quorát böngészve akadtam rá az alábbi creepypastára és mivel kellőképpen kirázott tőle a hideg, úgy gondoltam megosztanám a nagyérdemű magyar olvasótáborunkkal is. A történetnek létezik már egy – véleményem szerint – kissé nyers magyar fordítása, mely itt olvasható. Mivel az eredeti szöveg is meglehetősen kiforratlan, így bátorkodtam némileg korrigálni és “irodalmibbá” tenni a fordítás ürügyén.
Fogadjátok szeretettel, A Kifejezéstelent!
1972 júniusában egy nő jelent meg a Cedar Senai kórházban csupán egy fehér, vér áztatta pongyolába öltözve.
Ez önmagában még nem lenne túlságosan meglepő, hiszen az emberek gyakran szenvedtek balesetet a közelben és tértek be a legközelebbi kórházba orvosi ellátásért, de volt két dolog, ami miatt, aki csak látta őt, annak felfordult a gyomra és félelmében menekülőre fogta.
Az első dolog, hogy a nő nem volt igazán ember. Egy próbababára emlékeztetett, de az átlagos emberekre jellemző ügyességgel és mozgékonysággal. Az arca hibátlan volt, akár csak egy divatbábúnak, szemöldök nélkül, vastagon sminkelve.
Egy kismacskát szorított az állkapcsai közé, olyan természetellenesen szorosan, hogy a fogait sem lehetett látni és a vér még mindig spriccelt az állatból az öltözékére és a padlóra. Ezután kihúzta a tetemet szájából, félredobta, majd összeesett.
Attól a pillanattól kezdve, hogy belépett a kórház bejáratán egészen addig, amíg bevitték egy kórterembe, hogy rendbe szedjék, mielőtt előkészítik szedálásra, a nő teljesen nyugodt volt, kifejezéstelen és mozdulatlan. Az orvosok jobbnak látták feltartóztatni, amíg a hatóságok megérkeznek és ő nem tiltakozott. Képtelenek voltak bármiféle reakciót kiváltani belőle és a legtöbb dolgozó túlságosan kényelmetlennek érezte, hogy egy-két másodpercnél tovább rajta tartsa a tekintetét.
Azonban abban a másodpercben, hogy a személyzet megpróbálta benyugtatózni, a nő hallatlan erővel vágott vissza. Két dolgozónak kellett lefognia, ahogy a teste elemelkedett az ágytól, arcán a korábbi, üres kifejezéssel.
Szenvtelen szemét az orvosra emelte és valami szokatlan dolgot tett: elmosolyodott.
Amint ezt tette, az őt lefogó doktornő felsikoltott és ijedtében elengedte a nőt. Szájában nem emberi fogak, hanem hosszú éles tüskék sorakoztak. Túl hosszúak ahhoz, hogy teljesen összezárhassa a száját anélkül, hogy felsértené azt.
A doktor visszabámult rá egy pillanatig, mielőtt megkérdezte: ‘Mi az ördög maga?’
A nő félrefordította a fejét, hogy jobban lássa az orvost, még mindig mosolyogva.
Hosszú szünet következett, a biztonsági szolgálatot riadóztatták, hallani lehetett, ahogy a folyosón közelednek.
Ahogy meghallotta őket, a nő előrelendült, belemélyesztette fogait az orvos torkába, feltépve a gégéjét, majd hagyta, hogy az elterüljön a földön, levegőért kapkodva és saját vérében fuldokolva.
A nő felegyenesedett és az orvos fölé hajolt, arca vészesen közel került az övéhez, ahogy a fény lassan halványult a férfi szemében.
A nő közelebb hajolt és a férfi fülébe súgta:
‘Én… vagyok… Isten…’
Az orvos szemeiben félelem tükröződött, miközben tekintetével követte a nőt, ahogy az fogadta a megérkező biztonságiakat. Az utolsó dolog, amit életében látott az volt, ahogy a nő egyesével lakmározott belőlük.
A doktornő, aki túlélte az esetet, A Kifejezéstelennek nevezte el a nőt.
Sosem látták többé.
Fordította: Gabblack
Be the first to comment on "TranslatePasta #07 – A Kifejezéstelen (The Expressionless)"