A 2017-es Verónicáról írt cikkem az egyik első volt, ami megjelenhetett a CineGore-on, így mondhatjuk, hogy különleges helyet foglal el a szívemben, még akkor is, ha nem tartom kiemelkedő alkotásnak. Paco Plaza más filmjeivel azonban az én csodálatomat is elnyerte korábban, hiszen a [REC]-trilógia nem véletlenül hozta el neki a világhírnevet. E két tényező együttesen az év egyik legjobban várt filmjévé tette számomra Plaza új alkotását, A halál nővérét.

A halál nővére ráadásul a Verónica előzményfilmeként jelent meg, de ez senkit ne riasszon vissza. Gyökeresen különböző hangvétel jellemzi a két filmet, és a Verónica történetéhez vajmi köze van, így annak ismerete sem szükséges az új darab értelmezéséhez. Egy, a lány iskolájában tanító idős apáca történetét ismerjük meg ezúttal, és derül ki számunkra, mi vezetett ahhoz, hogy a nő megvakította magát.

Narcisa nővért a Verónicában csúfolták halálnővérként a lányok, de erre csupán ijesztő külsejével szolgált rá. A halál nővére azzal nyit, hogy kislány korában csodagyerekként tisztelték a szülőhelyén, mert megjelent neki Szűz Mária. Ez egyenes úton vezetett ahhoz, hogy fiatal nőként apácának álljon, de a film remekül világít rá, hogy folyamatosan kétségek között örlődik, vajon készen áll-e valóban, és elég erős-e a hite. A film központi kérdése és fő motívuma egyértelműen ez.

Narcisa egy egykori zárdában működő iskolában kezd tanítani és élni, és hamarosan újra látomásai támadnak. Maga is kételkedve abban, hogy ezek valódi látomások-e, vagy csupán képzelgések, egyre rosszabbul érzi magát, ezért megpróbálja kideríteni, mi lehet a forrásuk. Rendtársai nem nézik jó szemmel a kutakodását múltbéli titkaikba, és egyre valószínűbbnek tűnik, hogy egy halott apáca szelleme kísért az épületben.

A Narcisa nővér szerepében látható, 29 éves Aria Bedmar elragadó jelenség a képernyőn, és bár jól láthatóan A halál nővére nem aknázta ki teljesen színészi képességeit, bízom benne, hogy a jövőben bizonyít majd még a műfajban. A film erősségét mégsem ő nyújtja, hanem egyértelműen Plaza rendezői képességei: A halál nővére valódi régivágású horror, lassú építkezéssel, tudatos és mélyen átgondolt, kreatív ijesztegetések alkalmazásával. E fórumon a „jumpscare” általában véve szitokszóként szokott megjelenni, de ez a film remek példa arra, hogy megfelelően alkalmazva van létjogosultsága.

Ráérősen vezet el bennünket a horrorhoz, mellyel a film utolsó harmadában szembesülünk. A halál nővérének vizualitása egészen megkapó, és ijesztegetései is látványosak, bátrak, olykor pedig egészen nyomasztóak; mindemellett pedig a hangok terén végzett munka is remekbeszabott. A történet sokáig zavarosnak tűnik, de amikor bekövetkezik a fordulat, és összeáll a kép, minden érthetővé válik – azonban a film lezárásaképpen nem igazán azt kapjuk, amit egy ilyen keresztény tematikájú horrortól várnánk, és a végső mondandó nehezen megfejthető, vagy éppen ellentmondásos.

Mindezen negatívumok ellenére A halál nővére kimagaslik az idei kínálatból – remélem, hogy előkelő helyen végez majd éves toplistánkon -, és Paco Plaza munkái között is említésre méltó darab, melyben újra megmutatta kivételes tehetségét. A legtöbb fellelhető kritikában egyértelmű párhuzamba állítják a Démonok között-univerzum szeptemberben bemutatott Az apáca II.-jével, de én ezúttal nem szeretnék belemenni az összehasonlítás kérdéseibe, mert gyökeresen különböző koncepciókról van szó, és hiába, hogy jelenleg Az apáca II. az év legnagyobb bevételű horrorfilmje, meggyőződésem, hogy ha már apácák, ezzel a filmmel sokkal jobban jár mindenki.

Kinek ajánljuk: Atmoszférikus, európai gyártású – és keresztény tematikájú horrorfilmek rajongóinak elsősorban, de másnak is kellemes borzongást nyújtó 90 percben lehet része.

Értékelés: 8/10

Blissenobiarella