C. J. Cooke: A világítótorony boszorkányai (2022)

C.J. Cooke vagyis Carolyn Jess-Cooke Észak-Írországból származó, jelenleg Skóciában élő, negyvenes éveit taposó írónő nemzetközi porondon már nagy sikereket ért el 16 regénye által, ám hazánkban még csak most ismerkedünk a nevével. A Metropolis Media kiadónak köszönhetően immár két könyve is megjelent Magyarországon. Ezek közül a frissebbiket, vagyis a Szellemerdőt (2023) már bemutattuk nektek, így nem maradhat ki az A világítótorony boszorkányai sem, melyet több díjra is jelöltek, és a StudioCanal még megjelenésének évében le is csapott megfilmesítésének jogaira, amit a tervek szerint sorozat formájában üdvözölhetünk majd.

A Szellemerdőhöz hasonlóan az A világítótorony boszorkányai is Skóciában játszódik, ezúttal egy aprócska, Lòn Haven nevű szigeten. Ezt települést hiába keressük a térképen, mert csupán a szerzőnő képzelete szülte, de a Skócia nyugati partjain található mintegy 900 sziget jó alapot szolgáltatott hozzá. A történet középpontjában Liv Stay és három lánya áll, akik 1998-ban a szigetre költöznek, mert a nő itt kapott munkát: nevezetesen, hogy művészi módon kifesse a világítótornyot. Nehezükre esik a beilleszkedés, magányosak és bizalmatlanok, és ez csak fokozódik, ahogyan egyre furcsább dolgokkal szembesülnek új otthonukban. Hamarosan megismerik azokat a népi hiedelmeket, melyek meghatározzák a szigeten élő közösség életét: a skóciai boszorkányüldözések idején itt megölt áldozatok egyike megátkozta a falut, és megjelentek a vadoncok.

A vadoncok (különböző neveken) több nép folklórjában is megjelennek, mint olyan gonosz teremtmények, melyeket tündérek vagy démonok hoznak azokba a házakba, ahonnan elrabolják a gyerekeket. Hogy a háziaknak ne tűnjön fel, a vadonccal helyettesítik a gyereket. Számos illusztráción manószerűen vannak ábrázolva, de különböző leírások szerint valóban megtévesztették a szülőket, mert külsőjükben nem különböztek a hiányzó gyermektől. Másságuk idővel mutatkozott csak meg féktelen étvágyukban, megváltozott természetükben, ami kezdetben gyermeki csínytevésekben nyilvánult meg, később akár valódi gonosztettekben is – ám a vadoncok rendszerint megbetegedtek és meghaltak még gyerekkorukban. Éppen emiatt tartja magát az az elképzelés, hogy a különböző betegségekben szenvedő gyerekeket titulálták vadoncnak, egyesek kifejezetten az autizmust vélik felfedezni e hiedelmek hátterében, melyek a középkortól egészen a 19. századig közismertek voltak.


Lòn Havenen a lakók évszázadokra visszamenőleg úgy hiszik, hogy a vadoncok ki akarják irtani a sziget teljes lakosságát, megszüntetni az itt élők teljes vérvonalát, hogy ezzel bosszút álljanak a máglyahalálba küldött nőkért.

Miután a regény kezdetén megismerkedünk Livvel és három lányával, a regény több szálon kezdi futtatni cselekményét, és 1998-ból 2021-be ugrunk, amikor is megtudjuk, hogy csak a középső gyerek, Luna maradt életben, családja többi tagja pedig 22 évvel korábban eltűnt. A történet harmadik szálát, melyben a boszorkányperek zajlanak, úgy ismerjük meg, hogy Luna nővére egy grimoárt, vagyis mágiáról szóló könyvet olvas, melyben a Lòn Havenen történteknek állít emléket annak szerzője.

Talán e rövid ismertetőből is jól látszik, hogy ebben az esetben egy sokkal bonyolultabb, több szereplőt mozgató cselekménybe helyezkedhetünk bele, mint a Szellemerdő esetében. Lesznek, akik ezt már túlzásnak is fogják találni, és követhetetlennek, vagy túl zavarosnak találják majd A világítótorony boszorkányait. Különösen, hogy ami a végkifejletet illeti, egészen meglepő fordulattal fogjuk szembe találni magunkat, amit talán nem is várnánk egy, a címe alapján boszorkányos témát feldolgozó regénytől.


C. J. Cooke írásait leggyakrabban a gótikus feminizmus jelzővel illetik, és erre ezzel a könyvvel sem cáfol rá. Nem nehéz megtalálni a kapcsolódást a feminista érdeklődés és a boszorkányperek történetének kutatása között. Így jutott el Cooke egy Amy Hyndman nevű, egykor Bute szigetén élő nő nevéhez, akit 1662-ben ítéltek el boszorkányságért. Többet nem tudunk róla, így a szerzőnő őt tette meg regénye egyik szereplőjének, és elképzelte, milyen lehetett.

Az A világítótorony boszorkányaiban kellemesen belehelyezkedhetünk a skót miliőbe, melyben a skandináv, izlandi és kelta mitológia és folklór keveredik a modern világ mindennapjaival, és visszatekinthetünk 400 évvel korábbra is, a boszorkánysággal vádolt nők életére is. Mindezt egy családi drámán keresztül élhetjük át, melyet Cooke könnyen emészthető módon írt meg, így az egész hangulata kísértetiesen emlékeztet a Fear Street 1666-ra, de nem árulok el semmilyen spoilert, ha elmondom, a nagy sikerű Dark sorozatot is eszünkbe fogja juttatni a történet.

Nehéz volna megmondanom, hogy az írónő melyik könyve tetszett jobban a két magyarul is megjelent közül. A Szellemerdő témaválasztása engem jobban megérintett, de A világítótorony boszorkányai pörgősebb, izgalmasabb cselekményt nyújt, és a végkifejlet is sokkal érdekesebb. Jó szívvel ajánlom mind a kettőt, megjegyezve, hogy idén tavasszal fog megjelenni az írónő harmadik könyve is magyarul, a 2023-as A Haunting in the Arctic című regény.

Értékelés: 9/10

A könyvet köszönjük a Metropolis Media Kiadónak, akiktől IDE kattintva tudjátok megrendelni!

Blissenobiarella

Be the first to comment on "C. J. Cooke: A világítótorony boszorkányai (2022)"

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .