John Scalzi (Vének háborúja sorozat, Állati gonosz, Kaiju állatvédő társaság) amerikai sci-fi író legújabb regényében a Hold hirtelen sajttá változott, és az emberiségnek pedig ezt a meghökkentő és egyben megmagyarázhatatlan esetet kellene feldolgoznia.

Mivel nem én vagyok az oldal sci-fi zsánerért rajongó fő cikkírója, így ez volt legelső találkozásom John Scalzi amerikai tudományos-fantasztikus író munkásságával. Egyből adódik is a kérdés, amely persze teljesen jogos: ha nálam inkább a horror-vonal dominál, akkor miért én vállaltam ennek a friss regénynek a recenzióját? A regény témaválasztása az, ami egyértelműen megfogott benne. Ugyanis annyira hihetetlenül szürreális, már-már lehetetlennek tűnő alapkoncepcióból indul ki (helló, weird), hogy ezt semmi esetre sem hagyhattam ki, ráadásul a fülszöveg szerint még eléggé humoros is, ami nálam úgyszintén nyerő. Ezen előzetes információkból kiindulva tehát egy igazán szórakoztató produktumnak tűnt, és annyit már most elárulhatok, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy elfoglalt kollégám helyett én fektettem bele időt.

A Csak a hold az égen című regény nem egy tipikus sci-fi olvasmány, mégpedig abban a tekintetben, hogy cselekményében csupán az alapötlet bír tudományos-fantasztikus jelleggel, és az is inkább csak amolyan maszatolós módon. Nincsenek benne élesen kidolgozott konkrétumok, csupán egy-két helyen (pl. holdraszállás projektnél) érintjük felszínes módon a zsánerközönség elvárásait. Én mondjuk ezt pont nem bántam, bár lehetséges, hogy sokaknak majd negatívumot fog okozni.

A regény narrációját abból a szempontból szintén kissé unortodoxnak mondanám, hogy nincsen benne egy kimondott főszereplő vagy határozott vonalvezetésű cselekményszál(ak). Történetét ugyanis – eltérő személyiségtípusokat, illetve jellegzetes csoportokat jelképező – egymástól teljesen független karakterek szemszögéből láttatott eseményekkel összefüggésben, mintegy kissé másodlagos módon ismerhetjük meg. (Emlékezzünk, a World War Z-ben is hasonlóan váltott szemszögből való narrációs módszerrel élt Max Brooks, bár ott a narráció technikája csak erősítette a globális élőhalott-járvány részletes bemutatásával járó beleélhetőséget.)

A könyv lapjain többek között megjelennek tudományos szakértők, űrhajósok, pénzügyi szektorban dolgozó fejesek, politikusok, színészek, zenészek, írók, egyházi vezetők és még számtalan másik szereplő. Akik mind-mind egy-egy általunk jól ismert társadalmi réteg, osztály vagy közösség gondolatvilágát, mentalitását tárják az olvasók elé. (Hasonlóval egyébként már szintén volt tapasztalom Hervé Le Tellier Anomália című regény kapcsán, amikor egy szintén rendkívüli esemény hatására duplikálódott szereplők reakcióira, illetve az újdonsült tudományos problémával való együttélésükre helyezi az író a hangsúlyt, semmint a rejtély nyomába erednének.)

Ezért az aktív cselekménnyel bíró klasszikus regény formátuma helyett inkább egy szórakoztató, szarkasztikus gondolatkísérletnek mondanám. Egy görbe tükröt tartó, néhol elgondolkodtató, kortárs környezetben játszódó professzionális ujjgyakorlatnak. Mintha egy sikeres és sokat tapasztalt népszerű író két komolyabb, mélyebb trve sci-fi között megpihenve amolyan just for fun írta volna, ezért aztán attól eltérő ligában is játszik. Szimplán csak szórakoztató irodalom.

A holdciklusokkal megegyező fejezetekre bontott 330 oldalas mű egyébként könnyen és gyorsan olvasható, igényes és élvezetes, ám amilyen hirtelen megkapjuk a Hold sajttá változásának rejtélyes tényét, Scalzi sajnos ugyanolyan hamar lezárja az ügyet. Ez utóbbira mondjuk számítottam a fináléban, de akkor is hiányérzetet keltett bennem. (Ezen húzás például nagyon hasonlít Sarah Lotz A hármak, illetve a Negyedik nap című regénypároshoz, ahol szintén semmiféle különösebb magyarázatot nem kapunk a többszáz oldalakon keresztül ecsetelt természetfeletti anomáliára, amely szerintem elég lelombozó.)

Mindent összevetve, John Scalzi legfrissebb könyve inkább egyfajta felszínesen szórakoztató társadalmi látlelet a tudományos-fantasztikus zsánerbe burkolva, amely helyenként annyira meghökkentően abszurd dialógusokat és szélesvászonra érett szituációkat hoz be, hogy én speciel minél előbb szívesen látnám a moziban. Persze csak egy finom holdsajtos popkorn társaságában.

A könyvért külön köszönet az Agave kiadónak, akiktől ITT lehet megrendelni a regényt! 

Értékelés: 8/10

eyecream