A nemzetközi szereplőgárdával készülő, angol nyelvű arthouse horror író-rendezője, a Full Screen Stúdiót alapító Lóránt Demeter filmjét leginkább a The Babadook és a Jákob Lajtorjája keverékeként tudná leírni, egy kis Lovecraft-tel nyakon öntve. A film áprilisi premier előtti fővárosi vetítésén sajnos nem tudtunk jelen lenni, viszont interjúnk után most pótoltuk.

A Dreamland Awaits egy ex-rendőrként dolgozó karakter (Josh) magányos megpróbáltatásairól szól, akinek családját elrabolta egy őrült. A torzított hangú idegen utasítására egy házba zárkózik, ahol megbújva bizonyos időközönként végre kell hajtania a telefonon keresztül kapott fura feladatokat, hogy visszaszerezhesse szeretteit.

Lóránt Demeter angol nyelvű alkotása egyértelműen az art horror alzsánerbe sorolható; vagyis olyan független forrásból létrejött nagyjátékfilm, amely a sodró lendületű, látványos és feszültségkeltő jelenetekkel bíró cselekmény helyett inkább a visszafogottabb, lassan csordogáló művészfilmekre jellemzőbb kísérletezést tartja szem előtt. Tehát a direkt para-faktort (jump scare) hanyagolva az atmoszféra-építésre, a karakter lelki folyamatainak bemutatására vagy egyéb mainstream mozikban atipikusnak mondható dolgokra fókuszál. Ezen eszközök pedig tökéletes táptalajt biztosítanak egy szürreális, (rém)álomszerű szekvenciákkal operáló, zárt közegben játszódó pszichológiai nyomasztáshoz, ahol nem tudjuk különválasztani, mi a valóságos, és mi az illúzió.

A hazánkban élő francia Nicolas Hackenberg, illetve Rebecka Johnston svéd színésznő főszereplésével húsz nap alatt leforgatott horrorfilm nagyrésze az említett ház belsejében játszódik. Megpróbálták tehát minél jobban kihasználni a rendelkezésükre álló tereket, hogy a behatárolt környezetben rögzített jelenetek ne váljanak repetitívvé és unalmassá. Jelentem sikerrel jártak. Ehhez néha kapunk egy-egy külső környezetben (vagy éppen épített díszletben) felvett snittet, amely kissé megbontja az állandó négy fal közötti klausztrofobnak érződő atmoszférát.

A nyomasztó víziókban bővelkedő alkotásban többek között felbukkan néhány természetellenesen fura csápszerű képződmény, azonban ettől még nem illetném lovecrafti jelzővel. A The Babadook szellemisége is ott bujkál, a Jákob lajtorjája című klasszikussal való párhuzamot viszont igencsak validnak érzem, ám erről viszont azért nem szeretnék többet mondani, mert az spoileres lenne.

A hetvenperces játékidővel bíró cselekményben a készítők döntő többségében praktikus effekteket használtak, és csak néhány helyen támogatták meg a látottakat egy kis vizuális utómunkával – ez a hozzáállás egyébként egyértelműen a film előnyére válik. A cselekmény több pontján előkerülő fenyegető szörny mozgása számomra kissé döccenősnek érződött, a produkciót technikai szempontból (kamerakezelés, vágások, fények) teljesen korrektnek érzem, ahogy a címet ihlető altatódal is hamar utat talál az ember füléhez.  

Bár sokáig ügyesen vezetnek minket, a játékidő vége felé közeledve az árulkodó jelek kezdenek egyre inkább feltűnni, így némely nézőben körvonalazódhat a csattanó jellege, azonban még ez sem rondít bele az összképbe, hogy az akár kétszereplős (kamara)drámaként is funkcionáló produkció magába szippantsa az embert. A Dreamland Awaits nem hibátlan, ám egy független magyar horrorfilmhez képest bőven megállja a helyét; az alacsonyabb büdzsé figyelembevételével is kellően szórakoztató tud lenni, és mint említettem, technikai szempontból soha rosszabbat. Ezért mihamarabb várjuk a stúdió további, horror jellegű produkcióit. 

eyescream

Dreamland Awaits Official Trailer

Dreamland Awaits IMDB