Fritsi Péter A székkészítő és a fekete szív szerzője ezúttal egy rendhagyónak mondható novelláskötettel jelentkezett, amelyben mindenki által ismert, klasszikusnak mondható történetek kapnak horror, weird vagy éppen dark fantasy zsáneréhez közel álló új köntöst, és hozzák az olvasóra a frászt. Vagy legalábbis elgondolkodtatják, hogy néha nem is a szörnyek, hanem maga az ember a legveszélyesebb!

Fritsi Péter legújabb – majdnem háromszáz oldal terjedelmű – kötetében huszonegy hosszabb-rövidebb történet kapott helyet, amelynek többsége a reflektál a címre. Akad benne bibliai ihletésű elbeszélés (18), különféle népmeséket felidéző novella (Padlás, A ház), és számos esetben találkozhatunk ismert irodalmi történetek (Ágnes asszony, Toldi, Kőműves Kelemen) szimplán furcsa vagy éppen kifejezetten horrorisztikusnak ható adaptálásával. A megmentő például a királylányos mesékre jellemző szituációval operál.

Egy megbélyegzett asszony a patak partján a leplét mossa – de mi történt vele valójában?
Egy boldogtalan pár újrakezdésre vágyik, de vajon a múlt valóban hátrahagyható?
Egy fiú különös várromra bukkan az erdő mélyén, ám a rom lakója egy még különösebb történetet mesél el róla.
Egy szenvtelen bérgyilkos egy eldugott tóparton talál szerelemre, de nem ő az egyetlen, aki titkokat rejteget.

A sötétebb tónusú történetek többségében nem találkozhatunk kimondottan külső fenyegetéssel, helyette inkább az egyénekben rejlő szörnyűségekre fókuszálva mesél el egy-egy drámai lezárással végződő példabeszédet. Szereplőink külvilág számára rejtve maradt oldalával, és az ezekből fakadó titkos érzésekkel foglalkozó elbeszélések között üde színfoltként jelennek meg a rövid és csattanós, esetenként fekete humorral bíró horror egypercesek (A nyugalom megzavarása, Randevú, Elnézés, Szemétdomb).

A többnyire dark fantasy jegyeit magán viselő, drámai hangvételű ún. felnőttmesék mellett olvashatunk még nyúlfarknyi body horrort (Bőr), illetve tudományos-fantasztikus történetet (A Belső Világ). Ez utóbbi egy ötletes, viszonylag hosszabb terjedelmű hungarofuturista elbeszélés, melynek bérgyilkos főhőse arra készül, hogy környezetszennyezéstől fuldokoló fővárosból kikerülve egy magasrangú vezetőt tegyen el láb alól, csakhogy a terv kudarcba fullad…

A Paraf(r)ázisban olvasható novellák döntő többségére jellemző, hogy a főhősök általában múltbeli traumákkal küzdő és/vagy jelenleg is sanyarú körülmények között élő srácok (tinédzser vagy fiatal felnőtt), illetve középkorú, hétköznapjaikat érzelemmentesen élő sorozatgyilkos férfiak. Nem mondom, hogy nem zavart repetitív módon újra és újra e kétféle karakter gondolatvilágába, motivációjába, érzelmi állapotába belemerülni, ám szerencsére azért tudtak meglepetéseket okozni a történetek, és nem váltak túlságosan kliséssé.

Ha kedvencet kellene mondani, akkor nálam a Záróra nyert: másnapos magányba süppedő atmoszférájával, feszültséget folyamatosan fenntartó homályba vesző misztikusságával, álomszerű jeleneteivel, triviális nyomozgatós szekvenciájával. Végig ott lebeg felette valamiféle ki nem mondott messziről jövő lovecrafti fenyegetés. De az Árok című írás csattanóját is bírtam, ahogy a szarkasztikusan humoros alapötlettel bíró Elnézés, illetve Randevú szösszeneteit.

A szerző köteteire jellemző a letisztult, ám ötletesen kialakított (ráadásul dombornyomású) borító, amelyet ismét csak dicsérni tudok; a koncepció ezúttal A történet című kezdő írásra reflektál. Maga az ötlet, vagyis ismert irodalmi szövegek szokatlan vagy éppen hátborzongató stílusú feldolgozása szintén tetszik.

A Paraf(r)ázis gyakran popkulturális utalásokkal megtámogatott szövegei viszont a remekül megírt regényei ismeretében (A székkészítő, illetve fekete szív) nekem sajnos visszaesést jelentettek; a novellákban használt nyelvezet elég egyszerű, visszafogott, sokkal kevésbé irodalmias. Az említett regények stílusához képest puritánnak érződik, ezért aztán élvezeti értéke is némiképpen csorbát szenvedett. És nem mellesleg, egy utolsó átfésülés szintén ráfért volna a szövegekre. Remélem, legközelebb ismét egy misztikusabb (horror)regényt olvashatok majd Fritsi Pétertől.

A szerzőnek köszönjük a rendelkezésünkre bocsátott példányt.

Értékelés: 7/10

eyescream