A White Zombie több szempontból is fontos alkotás: ez az első film aminek a címében szerepel a zombi szó, és igazából ez az egyetemes filmtörténet legelső zombifilmje is. A filmről könyvet ís írt Gary Don Rhodes nevű egyetemi tanár, aki informatív audiókommentárjával megspékelte a DVD-t. A fickó kiderítette, hogy Béla szokatlanul nagy kreatív beleszólást gyakorolhatott, – hisz közvetlenül a Dracula után ő hatalmas szupersztár volt – sőt egyes jeleneteket maga is rendezett. Az anyag mindössze 50,000 dollárból készült, így jórészt a Frankensteinből és a Drakulából hátramaradt díszleteket pofozták át egy picit, és hagyták hogy az operatőr össze-vissza kísérletezzen. A White Zombie végül nagy siker lett, ám az akkori horrordömping miatt hamar feledésbe merült, míg végül egy darab kópia sem maradt fent – egészen 1961-ig, amikor is egy magángyűjteményből újra előkerült.

Haitin járunk valamikor a harmincas években. Két némafilmes kvalitásokkal bíró borzalmas színész, Madge Bellamy és John Harron zötyögnek egy szekéren gazdag ültetvényes barátukhoz, Beaumonthoz. A két kókler nászútra jött a voodoo hitvilág bölcsőjébe, amiből mindjárt kapnak is egy kis ízelítőt: a helyiek iszonyú kántálás közepette a temető helyett a mellette futó út közepén helyezik végső nyugalomra a megboldogultat. A sofőr elmagyarázza a két bambának, hogy azért temetik ide a halottat, mert erről a forgalmas helyről nem fogják ellopni. No mindjárt bele is botlanak a hullatolvajba, akit Béla testesít meg Jack Pierce remek sminkjében. Az eddigre már reszkető Madeleineről Béla lekapja a fehér sálat, azok meg hanyatt-homlok menekülnek Beaumont birtokára. Itt megismerkedünk az ültetvényessel, akinek a szeme sem áll jól, és gátlástalanul elkezd pedálozni a menyasszonyra. A visszautasítás nem is várat magára, így Beaumont másnap felkeres egy gazdag és igencsak beszédes nevű helyi vállalkozót, Murder Legendre-t. Jé ez megint a Béla! Bizony, nappal sikeres cégvezető, éjjel főállású halálmágus. Üzleti karrierjének titka, hogy cukornádfeldolgozó üzemében éjszaka feltámasztott zombikat dolgoztat. Nem panaszkodnak a túlóra miatt, nem kell nekik tébé, de még az sem okoz üzemleállást ha valamelyikük fejjel beborul a darálóba. Beaumont, – bár még kezet sem hajlandó fogni Bélával (ebből később kap még egy leckét) – szívességet kér: valahogy szerezze meg a nőt neki. Kap egy kis szert amit még aznap este beadagol Madeleinenek. A kertben Béla a zsákmányolt sál és egy faragott viaszbábu alkalmazásával távirányításban kinyírja az arát.

A temetést annak rendje és módja szerint megtartják, ám még az éjjel Beaumont és Legendre talizik a temetőben, hogy elcsórják Madeleinet. Itt megismerjük Béla kedvenc zombijait, akiket korábbi halálos ellenségeiből válogatott össze. Nem sokkal később a tökhülye és tökrészeg vőlegény kirohan a temetőbe, ám nekrofil megmozdulásra nem adódik alkalma, mert a tettesek már leléptek a zsákmánnyal. Egy misszionárius, Dr. Bruner (amolyan helyi Van Helsing, aki a legalkalmatlanabb pillanatokban kér gyufát a pipájához) elmagyarázza az értetlen főhősnek (meg inkább az akkori nézőknek) mi is ez az egész voodoo misztérium. Tájékozott, a témában magasan képzett olvasóinknak ezt nem kell elmesélnem. Beaumont ezalatt egy elhagyott hegyi kastélyban próbálja fűzni a transzban lévő Madeleinet, vajmi kevés sikerrel. Megjegyzem a színésznő játéka nem mutat jelentősebb különbséget tudatos és tudattalan állapota között. Beaumont nyafog Bélának, hogy hozza vissza a nőt, ám ezzel addig idegesíti, míg belőle is zombit csinál – meg is tanul azonnal tisztességesen kezet fogni…

Ezalatt a vőlegény és az öreg misztikus útban van a hegyi kastély felé, ahol egy szakadék mellett kígyózó lépcsősoron megtörténik a nagy leszámolás. Dr. Bruner hátulról fejbecsapja Bélát aki elájul, irányítás nélkül maradt zombi-kommandója pedig belegyalogol a szakadékba. Madeleine arcán bárgyú mosoly villan, jelezvén hogy talán a színésznő maga is visszanyerte eszméletét. Ezalatt Béla feltápászkodik, és szanzsén távozna amikor megjelenik a tántorgó Beaumont, aki magával ragadja őt a mélybe. Madeleine bágyadtan közli, hogy úgy érzi álmodott, erre a vőlegény egy csókkal készülne válaszolni, amikor is a durung Bruner megint gyufát kér.

A White Zombie fényképezési technikája sokszor megelőzi a korát: ötletes képmontázsokat, kreatív kamerapozícionálást és néhány ügyes optikai megoldást tud felmutatni. Sajnos Lugosi kivételével minden színész pocsék, talán egyedül a Bruner-t alakító Joseph Cawthorn-nak lehetett még tapasztalata hangosfilmmel – ennek megfelelően beszéltetik is rendesen. Amennyiben igaz, hogy Lugosi részt vett a rendezésben, sajnálhatjuk hogy a jövőben nem engedtek nagyobb teret ezirányú kvalitásainak. Mindenesetre a rendező négy évvel később elkészítette a laza folytatásnak szánt Revolt of Zombies-t (Béla nélkül), de az már a kutyát sem érdekelt – ez röviden azt jelenti, hogy mi még visszatérünk rá.

értékelés: 10/10

Batboy