Vengeance aka Friday 13th: Vengeance (2019)

Jason Vorhees egyike a horror műfaj egyik legikonikusabb figuráinak. A Péntek 13. széria (vagy inkább nevezzük franchise-nak?) második részében (akkor még zsákkal a fején) feltűnt, könyörtelen sorozatgyilkos filmről-filmre betonozódott be a félelemkeltő zsáner halhatatlanjai közé. 1980 óta hivatalosan tizenegy produkcióban tette tiszteletét – legutóbb például a 2009-ben készült remake-ben, ha a Never Hike Alone című rajongói alkotást nem számoljuk. Most pedig egy újabb próbálkozás látott napvilágot, mely első ránézésre valahol a Jason-univerzum egy szabadon értelmezett alternatív hajtása és egy középszerű fan-film határán mozog.

Miután az erősen túlsminkelt Jarvis-lányok megkapják apjuk levelét (Tommy Jarvis – Péntek 13. 456 rész főszereplője), miszerint Jason visszatért, bölcsész-haverjukkal egyből riasztanak pár feláldozhatónak tűnő fiatalt – akik szintén elvesztették már szeretteiket a hokimaszkos gyilkolászásának köszönhetően -, és mintegy Vorhees-ellenes ligaként együtt mennek a Kristály-tóhoz, hogy jól ne éljék túl. Szintén hasonló megfontolásból ismerhetünk meg egydimenziós statisztákat egy horror-túra keretében, akik Jason rémtetteinek helyszíneit látogatják végig piknikezéssel egybekötve. Nagyjából ez a két cselekményszál, de van még egy csomó teljesen felesleges rész, amiket most nem írok le, mert szimplán lusta vagyok.

Azonkívül, hogy szerintem teljesen felesleges volt elkészíteni ezt a részt, leginkább egy rajongók által rajongóknak készített moziként lehetne definiálni, ami a széria hatodik része után játszódik. Nem szeretnék feleslegesen spoilerezni, mert amúgy sem titkos az információ, miszerint Jason apja, Elias is feltűnik a színen; sőt mi több egy szinte alternatív cselekményszálat ismerhetünk meg általa. Ez pedig merőben másként fest az eddig ismert Jason-univerzumhoz képest.

Mivel ez mégiscsak egy slasher, nem térek ki a szereplőkre, hiszen úgyis csak azt tudnám elmondani, hogy egydimenziósak, feláldozhatóak, színészkedni meg amúgy sem tudnak, de mivel ez nem is elvárás egy ilyen jellegű filmben, ez senkit sem zavar. Ellenben legalább gyakran villantanak ciciket vagy éppen kezdenek üzekedni, mielőtt éppen levadásszák őket – nyilván ez is megszokott a zsánerben. Az viszont talán már ennél lényegesebb adalék, hogy bár Jason mindvégig machetevel az oldalán rohangál, gyilkol ő fejszével, szuronnyal meg csákánnyal, ami éppen a keze ügyébe akad. Ebben a részben közkedvelt kivégzési módszere a fej amortizációja (legyen az skalpolás, annak szimpla levágása vagy letépése), de találkozhatunk vízbe fojtással, hasba szúrással, gerinctépéssel vagy kővel való agyonzúzással. Szóval elég színesnek mondható a gyilok-paletta – főleg narancssárga, mivel ilyen színű kezeslábast viselnek azok az erdőben szemetet szedő börtöntöltelékek, akiket elképesztően indokolatlan módon rángatnak a cselekménybe nettó kettő percig csak azért, hogy újabb 15-20 fővel gyarapodjon a body count.

Mindent összevetve egy erősen közepes jellegű alkotáshoz van szerencsénk; maga a Jason karaktere elég morózus és cool, de a halálnemek között is akad egy-két igencsak pofásan végrehajtott kivégzés. Viszont a film megnézése közben sajnos nem jött át semmiféle feszültségkeltő hangulat, és inkább csak a bénázás maradt meg. Kis érdekesség a végére, hogy két régi, mondhatni ex-Jason is feltűnik a színen, vagyis pontosabban az álarc mögött lévő színészek: C. J. Graham a Péntek 13 hatodik részében játszott, Steve Dash pedig a második epizódban volt Vorhees-dublőr.

Kinek ajánljuk? Akik hithű és trve fanként szerették a Péntek 13 szériát, annak minden hibájával együtt, és nem zavarja őket, ha egy némileg megbolygatott alternatív idővonallal próbálnak egy újabb bőrt lehúzni róla.

Értékelés: 6/10

eyescream

Be the first to comment on "Vengeance aka Friday 13th: Vengeance (2019)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..