Stephen King története egy kisvárosról, ahol most nem gyilkos bohóc, vámpír vagy telekinetikus képességekkel megáldott tini, hanem egy emberfarkas szedi áldozatait. A szörnyet legyőző pallos egy tolószékes kisfiú kezében, a labirintusból kivezető úthoz szükséges fonalgombolyag pedig egy alkoholista nagybácsi zsebében lapul!

Tarker’s Mills álmos amerikai kisváros. Egy olyan hely, ahol mindenki jár templomba, ahol hadiárváknak gyűjtenek, mindenki ismer mindenkit és a serifnek bőven elég két segítő. Kívülről a megtestesült becsület és jóság, de belülről azért szuvasodik rendesen. Senki nem néz oda mikor a felszolgáló hölgy már megint napszemüvegben szolgálja fel a kávét, és harsányan sütik le szemüket és gyorsítják meg lépteiket, mikor a fuvarozó újból dagadtra veri feleségét, aki majd azt mondja a verandán esett el. A tipikus kingi látkép, ahol az idillt megzavarja a farkasember érkezése. Marty kerekesszékben tölti életét, nővére haragszik is rá: „mert Marty mindent megkap!” A gyerekek nagybátyja Red bácsi az egyetlen, aki igazán feltudja vidítani Marty-t, csak sajnos már harmadszor vált el és alkoholista, amit a vallásos anyuka nem néz jó szemmel, így nem örül ha sokat lógnak együtt. Mikor a sorozatos, havonkénti gyilkosságok miatt elmarad a július 4.-i ünnepség Marty magába fordul de nagybátyja egy vadiúj motoros székkel és pár tűzijátékkal lepi meg. Marty az éj leple alatt ki is szökik, de jujj, a telihold újból kiszakította sötétségének egy darabját, a két lábon járó farkas pedig bemérte célpontját. Martynak sikerül az egyik tűzijátékkal kiütni a rém bal szemét, és haza iszkolni. Már csak egy dolog maradt hátra, megnézni kinek nincs meg a szeme a város lakói között és leszámolni vele. Egyedül a nővérére és nagybátyjára számíthat!

Kinget egy írótalálkozón kért fel egy Christopher Zavisa nevezetű szerkesztő, hogy írjon egy naptár könyvet. A terv az volt, hogy falinaptár képében jelenne meg, 12 hónap 12 fejezet, az illusztrációt pedig Bernie Wrightson készítené. King belement (állítása szerint azért mert be volt rúgva), de nem kezdte el egyből. Jó év is eltelt mire neki kezdett, de akkor annyira belejött, hogy nem tudta a meghatározott ötszáz szavas határt tartani. Szerencséjére Zavisát ez nem zavarta, így jött létre Wrightson rajzaival egy száz oldalas képeskönyv, az emberfarkas ciklusának ütemére hangolva. Az első hat fejezetben még meg sem említi Marty-t, és ezek sokkal rövidebbek is – ugye az író ilyenkor még tartotta a határokat -, ezért a forgatókönyvet már teljesen más ütemben, sok mindent megváltoztatva írta meg a dramaturgiának megfelelően.

Stephen King úgy nyilatkozott a filmváltozatról: „tíz év múlva valószínűleg senki sem fog rá emlékezni!” Valóban kissé érdektelen lett Daniel Attias első és egyetlen mozija. Dino De Laurentiis pedig Kingnek adta a forgatókönyvet, a méltán híres Carlo Rambaldira bízta a farkasember megjelenítését, operatőrnek Armando Nannuzzit szerződtették le. A színészekre sem lehet panasz! Corey Haim ezután vált igazi tini sztárrá, Gary Busey remekel az alkoholista Red bácsi szerepében, Megan Follows – akinek King nagy jövőt jósolt -, igazán nem futott be, de későbbi ismertségét mindenképp itt alapozta meg. Mindezen jóságok ellenére, ahogy a könyvet is „csak” rövidsége és feszessége illetve az író hamisítatlan stílusára vágyva veszem elő, a film sem tud kiemelkedni. Az összhatás erősen tévéfilmes, a véres jelenetek ellenére sem magával ragadó. A rém megjelenítése sajnos nem meggyőző, de nem csak az idő vasfogának köszönhetően, hanem a korban elhelyezve sem állja meg a helyét. Kiemelten rossz példát nem tudok mondani, csak egyszerűen átlagos.

Értékelés: 6/10

Miskei