Mivel a horrorfilmek egyik legkedveltebb alműfaját számomra az inváziós / testrablós darabok jelentik, ezért úgy döntöttem, hogy a mai naptól kezdve pár héten keresztül ilyen tematikával foglalkozó filmeket fogok bemutatni, méghozzá kronológiai sorrendben. Tehát kezdjük is mindjárt a sort a legelső feldolgozással, amely Jack Finney Testrablók című novellája alapján készült, amit aztán még vagy egy fél tucat hasonló darab követett. Lényegében arról szól az egész sci-fi beütésű koncepció, hogy űrből jött kreatúrák a Földön landolva szinte pillanatok alatt átveszik a vonásainkat, és szinte megkülönböztethetetlenek tűnnek, kivéve, hogy az érzelmeinket nem tudják utánozni…

Történetünk valójában Dr. Miles Bennell nevű orvos beszámolója, akit Dr. Hill pszichiátriájára szállították, miután elmebetegnek nyilvánítottak. Miles szerint ugyanis Santa Mira nevű városkában igencsak furcsa dolgok zajlanak.

Doktorunk alig tért haza a nyaralásából, mikor a nővérke közli vele, hogy kivizsgálásra váró emberek tucatjai keresték fel előtte rendelőjét, azonban mikor megérkezik, szinte alig akad beteg. Csupán két páciensével kezd foglalkozni, akik bizonyos családtagjaikról azt állítják, hogy azok bizony nem azok, akiknek látszanak. Közben persze összemelegedik Becky Driscoll nevű fiatalkori szerelmével, hogy legyen a cselekményben némi romantikus szál is. Éppen az említett hölgyeménnyel vacsoráznának, mikor egy Jack nevű barátja riasztja, vészhelyzet miatt. A lakásra érkezvén, meglepve tapasztalják, hogy az ott heverő, látszólag halott egyén, bizony nem más, mint Jack, pontosabban annak még ki nem fejlett formája. Másnapra a Jack-duplikátumnak nyoma veszik, sőt a Becky faterja által pincében rejtegetett ál-Beckit sem találják, így joggal gondolhatják, hogy itt valami nagyon rejtélyes dolog van kibontakozóban.

Egyik alkalommal aztán az üvegházukban bizonyos óriási hüvelyeket találnak, amikből éppen emberi lények kelnek ki, vagyis az ő saját másolatuk. Miles elküldi Jack-et a közeli rendőrségre, ők maguk pedig megpróbálnak kereket oldani, de sajnos rá kell jönniük, hogy már szint az egész város bábbá változott (asszisztense, tudós barátai, rendőrök stb.), ráadásul a hüvelyeket megpróbálják minél több helyre eljuttatni. Ettől kezdve megkezdődik a hajsza, illetve a kitartás próbája, ugyanis amennyiben elalszanak, úgy ők is átalakulnak ezekké az érzelem nélküli idegen létformákká…

Don Siegel 1956-os moziját röviden csak úgy tudom leírni, mint anno az eredeti The Thing feldolgozást, vagyis hogy egyáltalán nem sikerült rosszul, sőt fél évszázaddal a bemutatása után is merőben egy élvezhető alkotás benyomását kelti. Nyilván nem a film technikai háttere az, ami miatt elsősorban érdemes megnézni – hiszen a hüvelyekből kikelő ál-embereket éppen hogy csak megvillantják, több „trükk” nem is igazán található benne -, hanem hogy akkoriban ezen külsőségek nélkül, hogy sikerült létrehozniuk azt a paranoia hangulatot, ami szinte egy egész korszakot jellemez. (Jelen esetben ugye a kommunistáktól való félelemmel azonosítható az idegenek mibenléte.) Filmünkben sokáig nem is derül ki, hogy a gubók földönkívüli eredetűek, és hogy nem szabad aludniuk, mert úgy veszik fel az emberek tudatát, de ez nem is igazán zavar minket, hiszen amikor beindul a menekülési mechanizmus, akkor aztán mi is együtt izgulunk hőseinkért. SPOILER avagy sem, de még egy ilyen pozitív kicsengésű végkifejlettel nem találkozhatunk a következő feldolgozások sorában.

Értékelés: 8/10

eyescream