Ma Magyarországon, ha valaki horror tematikájú irodalmi művet szeretne megjelentetni, bizony jobban jár, ha külföldi álnevet használ, történetét karaktereit idegen nyelvterületre helyezi (lásd Peter Odry Mason, Horror-könyvek). A kiadók így talán hajlandóak megfontolni a kiadást, persze nem nagy példányszámban, azért mégse bukjunk akkorát. Szenczi Gergely viszont nem csak a nevét nem volt hajlandó lecserélni, hanem történetének szereplőit is kis hazánkból vette és Magyarországra helyezte, példaértékűen, nagy bátorságot feltételezve. Persze nem is talált kiadót!

Először is. Manapság, mindenféle tudatosság nélkül, de valahogy leszoktam a hátsó borítókon lévő fülszövegek, ajánlások elolvasásáról. A Húsevők kivégzése után, viszont úgy gondoltam elolvasom ezt a pár sort is. Ha rám hallgatsz Nyájas Olvasó, akkor te is maximum a regény után olvasod csak el, mert élményektől fosztod meg magad az erősen spoileres írás kapcsán. Ha az ott leírtak az első ötven oldalban kiderülnének, nem lenne gond vele. Viszont ezek a tények csak a végén, vagy már akkor válnak ismertté, mikor már jócskán benne vagyunk a sűrűjében.

Puszta Attila egyszerű hétköznapi ember, bérből-fizetésből élő irodista. Napi szintű unalmas képernyőbambulás és az elővárosi tömegközlekedés monotonitása jutott neki osztályrészül. Vidéki otthonában kedves, csinos feleség várja, de nagy álmokat dédelgető remények már csak alig pislákolnak benne.
Kicsi Sándor „jómunkásember”, napi bérének jó részét faluja kultúrközpontjába hordja, hiszi és tudja, hogy az asszony sarokba dobva az igazi, a taligán edzett tenyér pedig mindent, de mindent képes megoldani. A két különböző ember sorsa pedig egybefonódik, mikor elrablásuk után szomszédos ketrecben kötnek ki, ahol felocsúdva a harmadik ketrec csendjében egy másik fogvatartott öngyilkosságát nézhetik végig a páholyból.

 

„Csupán” 300 oldalas, viszont ez igen megtévesztő. A betűméret kisebb volta, a történések sűrűsége inkább egy 500 oldalas regényt feltételez, szóval ne a strandoláshoz vigyük magunkkal, már csak azért sem mert abból fürdés ugyan nem lesz. Szenczi Gergely írása ugyanis az igazi letehetetlen regény, minden fejezetet sikerül úgy lezárnia, hogy habozás nélkül lapozzunk tovább, sokszor még a részeket elválasztó nagyszerű grafikákra sem szentelve időt. A rajzokat Gergely testvére Gábor készítette, illetve az egész megjelentetés egyfajta családi vállalkozás, majdhogynem magán kiadás.
Ritka az mikor egy könyv nem csak elkísér, gondolkodásra késztet, hanem egy kissé paranoiássá is tesz. A regény utolsó harmadában van egy jelenet, ami egy pályaudvaron és környékén játszódik. Én pont a Nyugati felé tartottam vasparipámmal, és ez a rész is filmszerűen, pörgősen megírt jelenetsorozat, ami az egész regényt jellemzi. A vonatról leszállva, Puszta Attilához hasonlóan én sem tudtam megállni, hogy fel ne nézzek a kijelzőre, el is mosolyodtam. Ettől pedig hirtelen magamon éreztem mások tekintetét, körbe néztem és mintha mindenki engem bámult volna. Mintha a regényben volnék. Ezért annyira fontos a bevezetőben említett magyar vonatkozás, hogy itt a környezetünkben, az ismerőseinkkel, a valóságunkban játszódjék. Többet képes adni.

 

Szóval Gergely, köszönöm szépen a lehetőséget, hogy eljutattad hozzám első regényedet, drukkolok Neked, jöhet a folytatás és remélhetőleg szélesebb körben is elterjed írói tehetséged.

 

A könyv itt és itt is rendelhető

Gergely honlapját több írásával együtt pedig itt találhatjátok

Értékelés: 9/10
Miskei