Már rögtön a bevezető narrációból megtudhatjuk azt a rendkívül megdöbbentő tényt, miszerint a világháború alatt a németek és az oroszok is végeztek tudományos kísérleteket az emberekhez genetikailag legközelebb álló fajjal… a fehér gólyával!! Ezek után el lehet képzelni, mekkora irdatlan baromsággal találkozhatunk a nagy sikerű CseDo Films folytatásában!

Günther Schmidt nevű tévéceleb horgászműsora forgatása közben életét veszti az Ezüst-tónál. Holttestét mintha megcsócsálták volna – ez az adalék Klaus Trofobmann rendőrségi hadnagyot egy régebbi, 2011-ben történt esetre emlékezteti, amelynek ő is részese volt. (Visszaemlékezéseiben az előző részt láthatjuk, melyet haverjával ketten éltek csak túl.) Felkeresi hát városból kiábrándult cimboráját, Stefant és megkéri, hogy segítsen neki a nyomozásban, hisz a múltban is ők ketten tudták csak legyőzni a félelmet nem ismerő Halembert. Alig vetik be magukat, máris újabb mészárlás történik: ezúttal egy szupermarketben csapott le a szörny, de ezúttal egy nyomot is hagyott maga után: egy tollat. Miután a professzor megvizsgálta a helyszínen talált bűnjelet, töredelmesen bevallja, hogy annak idején kómába esett fiát próbálta megmenteni ezzel a titkos katonai gólya-kísérlettel, ami aztán kissé elfajult…

Klaus és Stefan kitartó könyvtári kutatómunkájuk során kiderítik, hogy a Halember is egy régi katonai kísérlet terméke, de ami még fontosabb az az, hogy halhatatlan! Eközben szupergólya szinte kinyírja a városka teljes lakosságát, Stefan is majdnem otthagyja a fogát. Tervet eszelnek ki, melynek lényege, hogy a szupergólyát a vízhez csalogatják, ahol majd szépen elbánik vele a halhatatlan Halember. Bunyó kerekedik a két mutáns között, majd a Halember kómába esik. A srácok visszahúznak a laborba, ahol a professzor egy fantasztikusnak hangzó B-tervvel rukkol elő: speciális szerkezetével menjenek vissza a múltba, és hozzák el a jövőbe az akkori Halembert! Ez megtörténik, majd az időközben feléledő Halemberrel összefogva már ketten gyepálják a madarat, aki végül megmurdel. Hőseink pedig egy párhuzamos dimenzióban újra találkoznak… természetesen ott sem maradhatunk vészjósló jelek nélkül

Az első részhez képest hatalmas fejlődés érezhető, úgyhogy nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez már egy teljesen vállalható, amatőr produkció. Gyermekbetegségek még is akadnak bőven, viszont ez már simán betudható a direktszar trash jellegnek, pl. készakarva belemozduló halottak, narancssárgás vér stb. Főhőseink (és persze a többi szereplő) is mintha egy fokkal odaadóbban játszanák karaktereiket, még ha akkora orbitális baromságokat kell mondaniuk, hogy szakad a plafon!

Halemberünk maradt az, aki volt – vagyis egy nylonnal összetekercselt, maszkos alak -, papírszárnyakkal a hátán halált osztó gólyaemberünk viszont új színt vitt az egészbe: ha megsuhintja szárnyait, penge hangját lehet hallani (zseniális!!), de két repkedése közötti mészárlása szintén elég kreatív tud lenni: lefejezés, szemkinyomás, sőt egy ízben még baba-gyilkosságra is sor kerül, szóval politikailag nagyon nem korrekt, haha! Olyan mondatok pedig még engem is röhögésre késztettek, mint „mekkora faszságokat ki nem talált ez a Stephen King” vagy „Cápa ehhez a szörnyhöz képest palackorrú delfin” – mintha csak egy valódi hulladékfilmbe csöppentem volna! Ja, és az jelenet szintén zseniális, amikor mutatják, hogy az átalakító gép miatt elmegy Közép-Kelet-Európa teljes áramellátása! Összegezve egy sokkal jobb és összeszedettebb folytatást kapunk, ahol már a trash jelzőt is a szó pozitívabbik értelmében használom, ráadásul ezúttal számítógépes effekteket is bevetettek!

Értékelés: 7/10

eyescream