Mara a norvég mitológiában egy olyan természetfeletti nőnemű lényt jelent, aki éjjel jön el kísérteni, kvázi ő okozza a rossz álmokat. Ezt a készítők voltak olyan szívesek, és a film legvégén magyarázzák el, nehogy még véletlenül azt találjuk hinni, hogy feleslegesen dobtunk ki az életünkből 77 percet. Pedig szerintem de.

 

Az egész történetet Jenny meséli el egy nyomozótisztnek, tehát retrospektív módon lehetünk részesei az eseményeknek.

Öt fiatal – köztük a cselekmény központi figurája, Jenny – összejön egy mindentől távol eső nyári lakban bulizni. Egészen véletlenül a lány depresszióra hajlamos édesanyja is pont ebben a kecóba nyírta ki hűtlenkedő férjét néhány évvel ezelőtt, erről persze alig van fogalmuk a többieknek. Azóta valahogy csak sikerült túltennie magát a dolgon, de néha még így is vannak rémálmai. Miután mindenki eltakarodott aludni (vagy éppen kefélni), Jenny egy idegenre lesz figyelmes a ház körül (később a házban), majd szereplőink szépen egymás után tűnnek el…

Egyedül csak a Jenny szerepét játszó szépséges svéd szupermodell (Angelica Jansson) miatt ajánlanám megtekintésre ezt a filmet – akinek formás melleit egy zuhanyzós jelenet során meg is csodálhatjuk -, de ez ugye édeskevés. Szerény költségvetésből készült mozinkat (amely többnyire két, minimális díszlettel ellátott helyiségben játszódik) slashernek nem mondanám, drámai vonulata édeskevés, thrillerszerű hangulata nem igazán jön át, egyedül talán a film végi csattanónak is beillő „rejtély” hatott némileg üdítően, de azonkívül meglehetősen unalmas.

Értékelés: 5/10

eyescream