The Wailing (2016) (Kokszongi sirató)

Hatalmas köszönet a 24. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál szervezőinek, amiért ebben az évben is megörvendeztették a különleges filmek szerelmeseit, ráadásul ezúttal is szívesen látták a Cinegore szerkesztőségét. Ahogy az utóbbi években már megszokhattuk április környékén mindig érdemes átnézni az aktuális programot, hiszen „A sötét oldal” szekció igazán remek darabokat tartogat a horrorrajongók számára.

A tavalyi évben itt került bemutatásra a The VVitch (2015) és a The Invitation (2015), de a korábbi években a leleményesebbek elcsíphették például a Spring (2014) vagy a The Battery (2012) vetítéseit. Egy szó, mint száz, itt bizony mindig van érdekes látnivaló, ez alól pedig az idei év sem volt kivétel. Az aktuális felhozatalból három film keltette fel az érdeklődésemet: Nyers (Raw), Shelley és kritikám tárgya, a Kokszongi sirató címre keresztelt dél-koreai horror/dráma, a The Wailing. A szemfülesebbek már tavaly letudhatták ezt a lebilincselően sötét tónusú családi drámát, de szélesvásznú megtekintésben nem is reménykedtem.

A békés tengerparti faluban egy ismeretlen öregember felbukkanása zavarja meg a nyugalmat. Hamarosan rejtélyes, sötét történetek kapnak szárnyra, és a falu lakói közül egyre többen halnak meg furcsa körülmények között. Az idegen érkeztével szörnyű betegség tör ki a kis faluban, ami aztán sámánok összecsapásává fajul a helyi rendőrség hathatós közreműködésével. Természetesen a legtöbben a japán idegent gyanúsítják, de a csavaros történet sok meglepetést tartogat.

Na Hong-jin (The Chaser, The Yellow Sea) végig kézben tartja a szálakat, remekül építkezik és pontosan tudja, hogy mit szeretne elérni. Ez persze nem véletlen, hiszen a történetet is ő írta. Az alkotás minden olyan stílusjeggyel rendelkezik, amiért kifejezetten kedvelem a távol-keleti filmalkotásokat. A nagyszerű sztorit erős színészi alakítások támogatják, ezek közül is kiemelkedik, a főszereplő Kwak Do-won, aki kifejezetten jól alakítja az ügyetlen rendőr szerepét. Az esetlensége a film első felében még mókásnak hat, de ahogy a nézők együtt sodródnak vele, egyre inkább kialakul a szimpátia, így a végén csak szurkolni tudunk, hogy a megfelelő döntést hozza.

Szépen fényképezett, nagyszerűen felépített feszültséggel rendelkezik a The Wailing, de a több mint 150 perces játékidő alatt volt is erre lehetősége a rendezőnek. A film második fele már kellően pörgős, a csavaros befejezés pedig a sokat látott nézőket is gondolkodásra készteti. A dél-koreai horrorfilmesek tavaly újfent életjelet adtak magukról, ennek ékes példája ez az alkotás, de a Train To Busan (2016) is hasonlóan kellemesre sikeredett, igaz az egy teljesen más kávéház. A film nem csak kritikai sikereket zsebelt be, de anyagi szempontból is jó befektetésnek bizonyult, így januárban bejelentették a remake szándékát. Ha kedveled a különleges hangulatú, sötét, még is nagyon emberi rémtörténeteket, ne habozz, mert moziban ilyet nem sokszor fogsz látni!

10/8

afiaf

 

 

 

 

 

Be the first to comment on "The Wailing (2016) (Kokszongi sirató)"

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .