Castle Freak (2020)

Tudvalevő, hogy 1995-ben már készült egy film Lovecraft A kívülálló című novellájának szabadon kezelt változatából, amelyet Stuart Gordon (Re-Animator, From Beyond, Dagon) rendezett, a főszerepben pedig a cseppet sem ismeretlen Jeffrey Combs-t (ReAnimatortrilógia, Necronomicon) láthattuk, aki családjával egy megörökölt olasz kastélyba költözik, csakhogy a pincében egy furcsa lény is lakozik.  Lássuk, hogyan is sikerült huszonöt évvel később a speciális effektekre szakosodott Tate Steinsiek első nagyobb rendezése.

A film elején tanúi leszünk, amint egy gyíkemberekről szóló rendkívül épületes beszélgetés után John részegen (és nem mellesleg bemindenezve) autóbalesetet okozott, amiben Rebecca nevű barátnője elveszti a látását. Egy vágással odébb már Albániába járunk, ugyanis Rebecca egy számára ismeretlen, soha nem látott őse egy komplett kastélyt hagyott rá. Egyikük sem lelkesedik annyira letelepedésért, ezért úgy döntenek, hogy mielőbb túladnak az ingatlanon – előbb azonban nem árt körbejárni és felbecsülni, mit is tartalmaz az ősi épület. Mivel ezt követően sem sikerül megfejteniük, hogy valójában tényleg albán óriásmókusok okozzák-e a kastély falai között hallható rejtélyes zajokat, és Rebecca is furcsa látomásokat kezd vizionálni, John a helyi drogdílertől vásárol egy kis kábszit, hátha az megnyugtatja. Majd nem sokkal ezután meghívja narkós haverjait bulizni, mert abból ugye soha nem szokott baj lenni…

Mivel volt szerencsém a manapság bőven elavultnak számító 1995-ben készült változathoz, valamilyen szinten vártam ezt a modern felfogású verziót, hátha sikerül a Full Moon berkeiben készült, olcsó és gyengécske produkciót korrekt módon újraforgatni. Ahhoz képest kapunk egy hangulatában tizenkettő egy tucat, drogozással és meztelenkedő fiatalokkal teletömött vastagon középszerű alkotást, amit ráadásul a Fangoria nevével próbálnak lenyomni a torkunkon.

Címszereplő rémünk legalább ugyanúgy néz ki, mint a régi változatban, talán csak jobban kidolgozták, viszont sokat ront az élvezeti értéken, hogy már a film első perceiben szinte teljesen felfedik a kinézetét. Ráadásul elég perverzre vették a figurát, ugyanis hogyha módja van rá, előszeretettel kukkolja a pőrén mutatkozó fiatalokat. A karakterekkel sajnos semmiféle szimpátiát nem tudtam kialakítani, és Rebeccán meg a Professzor nevű srácon kívül kb. mindegyik egy nettó semmirekellő narkós rohadék, akik ráadásul még messziről sem ismerik a színjátszást.

Ezenkívül a cselekmény során előkerül még a Necromicon, márpedig ha kéznél van, idéznek is belőle, nem sokra rá feltűnik a várva-várt szekta, majd a fináléban messziről megcsodálhatunk egy csápos rettenetet. Ám még a kissé erőltetettnek ható csattanót elnézve sincs az egésznek semmiféle lovecraft-i hangulata. Mintha csak a teljesen sablonos Bulizó Fiatalok Egy Kastélyban Kötnek Ki forgatókönyvet dolgoztak volna át, hogy a végén azért legyen benne pár misztikusnak szánt földöntúli és/vagy okkult dolog. Meg néhány egészen tűrhető gore-jelenet. Mindezt pedig Albániában forgatva, potom pénzből. Szimpla horrorként nem tudok rá túlzottan haragudni, mert teljesen átlagos és középszerű, viszont remake-ként igazán megerőltethették volna magukat a készítők. Mert így egy ugyanolyan B-filmet kaptunk, mint huszonöt évvel ezelőtt. Nem tudom, lehet hogy pontosan ez volt a céljuk?!

Zoo_Lee kiegészítése: Túlzás lenne, ha azt állítanám, hogy nagy elvárásaim voltak ezzel a remake-kel kapcsolatban, a végeredmény pedig nagyjából azt nyújtotta, amire számítottam. Az eredetit természetesen nem múlja felül (pedig a maga nemében az sem volt hibátlan darab), de egészen más irányból is próbálja közelíteni a témát, egyfajta B-filmes Lovecraft univerzum alapjait lefektetve, mely a jelenlegi hírek szerint sikerült is neki, és a jövőben elméletileg számíthatunk a szorosabban-lazábban kötődő folytatások sorára, melyek egy, a Richard Stanley által tervezett Lovecraft adaptációktól függetlenül, sokkal inkább Stuart Gordon munkásságát szem előtt tartva járják majd be a témában rejlő lehetőségeket.

Talán ez a személy szerinti legnagyobb problémám a filmmel is: mindent összevetve egy közepes, unalmas délutánokon szórakoztató, olcsónak tűnő kis horror, ám úgy próbálja meg magát lovecraftiként és kozmikus horrorként eladni, hogy megkockáztatnám, mind az eredeti, mind Gordon munkásságának többi darabja mérföldekkel hitelesebben állt az író munkásságához és a műfaj eszköztárához egyaránt. Mindenképp nagyon mérsékelt elvárásokkal üljetek csak le elé, lehetőleg minél inkább elvonatkoztatva az eredetitől, de még nyomokban fellelhető erényei sem győztek meg annyira, hogy akár kultfilmes, akár trashfilmes szellemiségben várjam majd, hogy a producerek és a stúdió mit hoznak ki a koncepcióból, ha valóban megvalósul az univerzumépítés ötlete.

Értékelés: 6/10

eyescream

1 Comment on "Castle Freak (2020)"

  1. Az eredeti film szerintem többet ér, mint jó néhány későbbi Gordon produkció. Nagyon alulértékelt, pedig szerintem hangulatos. A feldolgozást nem tudtam végignézni, amatőr szemét.

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .