Négy év kihagyással készült el a címben jelzett franchise egy újabb fejezete az olasz Giulio de Santi (Adam Chaplin) és társa rendezésében, de ahogy haladnak előre a központi történetben, még kb. ugyanennyi várható. Az FPS-nézetben hentelő főszereplőnk ezúttal egy középkori kastélyt és annak környékét járja körül, hogy iszonyatosan durva és brutális gore-show keretében végezze ki az ott található igencsak elcseszett kinézetű kreatúrákat. Zsigerien bűnös élvezet az alacsony költségvetésű múltidéző trükkök jegyében!

Az előző részek főszereplője, egy Frank Simoza névre hallgató elkárhozott bérgyilkos története folytatódik: ezúttal a Sikolyok kastélyát barangolja és öldösi végig, hogy megszerezze a feltámadásához szükséges öt elemből a következőt, a Jeget. Közben pedig fekete-fehér múltidéző pillanatokban tűnnek fel az elfelejtett gyermekkori emlékek…

Aki már látta az előző két epizódot, az tisztában van veled, hogy mire számíthat a Hotel Inferno harmadik etapjában. Ezúttal is mindenféle low budget maszkokba és gumiruhákba bújtatott rémségekkel találkozhatunk, akiket az FPS-nézetben láttatott hősünk a legkülönfélébb módszerekkel és fegyverekkel kaszabol le. Szimpla rosszarcú sameszektől kezdve a magukból barna löttyöt spriccelő mászkáló kis rákokon át találkozhatunk mindenféle elcseszett szarvas és fogas jószággal – többek között a számomra hatalmas röhögéseket kiváltó csirkeemberekkel vagy humán szörnycsirkékkel.

Az alig hetvenperces produkció központi helyszínét a címben nevezett kastély adja, méghozzá téliesített kiadásban, annak mindenféle kamráival és járataival, ahova főszereplőnk többnyire teleportációval kerül. A középkori szerepjátékos D&D hangulatot a játékidő folyamán felszedhető különféle fegyverek és tárgyak (kesztyű, sisak), valamint a kecskekoponyájával támadó, majd később gyógyító varázslatokat bemutató múmiamaszkos alkimista jelenléte is csak fokozza. Az előző részekben látott rendkívül brutális és iszonyatos vérbő, és emiatt pedig elég viccesnek ható halálnemek folytatódnak, úgymint: lefejezés, szívkitépés, gerinckihúzás, és persze random arcbalékelések. Fegyverek terén is színes az arzenál: kezdetben egy szál késsel, majd égő fáklyával indul a küzdelem, de hősünk menet közben beszerez egészen perverz dolgokat. Mint például a már-már Cronenberg eXistenZ című mozijában használt gusztustalanul organikus pisztolyhoz hasonló marokfegyvert és sörétes puskát, ahol egy szemgolyó jelzi a töltöttséget. Akad még kézzel együtt leválasztott machinegun, és szó szerint tojásgránát, haha!

Az előző részekhez képest egy fokkal talán dinamikusabban sikerültek a gyorsított vágások és a képek is mintha szebbek lennének, a zene viszont hasonlóan passzol ehhez az agyament, trash-hangulatú gore-banzájhoz. A nyolcvanas évek hangulatához illő gumimaszkokat és az low budget jegyében készült trükköket csak helyenként dobják fel egy-egy kósza CGI-vérfröccsenéssel, többnyire mindent praktikusan oldottak meg. Brutális, röhejes, retróban fogant istentelen bűnös élvezet.

Értékelés: 5,5/10

eyescream