A szinopszis elolvasása után mindenki számára teljesen egyértelművé válik, hogy miért szerepelt aktuális kritikám tárgya előkelő helyen a 2022 legjobban várt horrorfilmjei és sorozatai összeállításunkban. Bizarr rémálmok bontakoznak ki a Guillermo del Toro által összeállított, vizuálisan lenyűgöző, hátborzongató horrorgyűjtemény nyolc rémtörténetében. Valljuk be őszintén, erre nagyon nehezen lehet nemet mondani, lássuk, hogy valóban ennyire csábító-e a végeredmény?

A Netflix 2018-ban szinte rögtön az Oscar-díj (A víz érintése) elnyerése után bejelentette a projektet, del Toro pedig nem csak producerként, de több epizód írójaként is részt vállalt benne, ezen kívül ő szavazott bizalmat a rendezőknek, és a további részek íróinak is. Arról nem is beszélve, hogy 21. századi „kriptaőrként”, mindegyik epizódot ő konferálja fel a képernyőn, külön kiemelve a direktorok személyét.

Így már érthető a széria kissé rendhagyó cím választása, a Rémségek tárháza valóban magán hordozza a mexikói író/rendező kézjegyeit. A nyolc rész viszonylag egyenletes minőséget mutat, és biztosan kijelenthető, hogy vizuálisan messze antológia átlag feletti a sorozat, még a kissé trash beütésű alaptörténetek is pazarul festenek.

Nézzük végig részről-részre, hogy mivel szolgál nekünk a del Toro által összeállított Rémségek tára!

Lot 36: del Toro régi operatőr harcostársa, Guillermo Navarro prezentálásában egy náci okkult sztorival nyit az évad. A kifejezetten unszimpatikus háborús veterán, Nick kapzsisága által vezérelve rohan végzete felé. A tároló aukciók kíméletlen világát bemutató, 45 perces epizód korrekt nyitánya a Rémségek tárának. 7.5/10

Graveyard Rats: a legrövidebb játékidővel (37 perc) rendelkező Vincenzo Natali (A magas fűben, Hibrid, Kocka) rész igazi trash gyöngyszem. A ’80-as években az olasz horrorfilmesek csúcsra járatták a patkányok, és az emberi testüregek bizalmas kapcsolatát, ezúttal egy kétszínű, hullarablással adósságait rendező temetői alkalmazott kapja meg jól megérdemelt jussát. A ritkán látható, bizarr zárás után biztosan mindenki óvatosabban közelít a négylábú rágcsálók felé. 6.5/10

The Autopsy: az első szezon egyértelmű csúcspontja a David Prior (The Empty Man) által dirigált epizód. Az amerikai kisváros bányásztragédia áldozatainak boncolását bemutató sztori tökéletesen van felépítve, a rejtélyekkel övezett feszültség a kezdetektől bekúszik a bőrünk alá, a pazar befejezés pedig felteszi a pontot az i-re. Ráadásul a főszereplő veterán duó (F. Murray Abraham, Glynn Turman) nagyszerű alakítást nyújt, a David S. Goyer és Michael Shea által írt forgatókönyvben egy egészestés film potenciálja is benne volt, így a kis híján egy órás játékidő egy percre sem fullad unalomba. 9/10

The Outside: az Ana Lily Amirpour (A Girl Walks Home Alone at Night) által készített body shaming témakörére fókuszáló sztorit túlzottan túlnyújtottnak, és unalmasnak éreztem. A hosszú felvezetés után kevés jutalmat ad a befejezés, a testhorrorba sem sikerült megfelelő mélységben belekapni, így a szezon egyik leggyengébb láncszemét kapjuk. 5/10

Pickman’s Model: nem létezik tisztességes antológia-széria H. P. Lovecraft-történet nélkül, ezt nagyon jól tudja del Toro is. Az éjsötét rémmesék mesterének 1927-es novellája Keith Thomas (Tűzgyújtó, The Vigil) rendezésében kelt életre, a bő egy órás epizód a kortárs képzőművészet határait vizsgálja. Az ideálisnál egy hajszálnyival hosszabb játékidő miatt egy keveset ásítozhatunk ugyan, de végig érezhető a lovecrafti mágia, a befejezés pedig felér egy kemény gyomrossal. 7.5/10

Dreams in the Witch House: a Rémségek tára első felvonásának legnagyobb csalódást prezentálta Catherine Hardwicke (A lány és a farkas, Alkonyat), aki Lovecraft egyik legnépszerűbb novellájának futott neki, de beletörött a bicskája. A végeredménynek kifejezetten jót tett volna, ha egy keveset kurtítanak a 62 perces játékidőn, illetve nem ártott volna egy erősebb főszereplőt találni. Helyenként ugyan sikerült eltalálni a hangulatot, de ilyen alapanyag mellett ez nem túl nagy érdem. 4.5/10

The Viewing: Panos Cosmatos újfent bizonyította, hogy érdemes odafigyelni rá. A 2018-as, fantasztikusan sikerült Mandy író/rendezője ezúttal is saját történetét vitte vászonra jellegzetes stílusjegyeivel megspékelve. Egy milliárdos (Peter Weller) invitálására négy, saját területén kiemelkedően sikeres idegen érkezik a különlegesen kialakított rezidenciára, de az este nem várt fordulatok sorát tartogatja. Sajnos az igazi káoszba fulladó befejezés későn indul be, ráadásul a párbeszédek sem elég izgalmasak, ettől függetlenül én kifejezetten komáltam ezt a részt, de szükséges hozzá némi nyitottság. 7.5/10

The Murmuring: az általam legjobban várt epizódot az ausztrál Jennifer Kent (The Nightingale, The Babadook) rendezte, a nagy veszteséget gyászoló ornitológus házaspár egy eldugott házba vonul, hogy madarakat tanulmányozzanak. A ház sötét múltja azonnal rezonál Nancy fel nem dolgozott tragédiájával, mindezt rengeteg madár statisztálása mellett. A rendhagyó kerettörténettel rendelkező klasszikus kísértettörténet nagyszerű dráma, Essie Davis és Andrew Lincoln kettősét még tovább is néztem volna. 8/10

Összességében nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a Guillermo del Toro gondozásában készített Rémségek tára első felvonása megéri a kiemelt figyelmet. Magas gyártási minőségben készített antológia-sorozat, amely a formátumra jellemző hullámzó színvonalat ugyan nem tudta elkerülni, de sok tartalmas pillanatot tartogat a horror műfaj szerelmeseinek. Várom a folytatást, reméljük lesz!

7/10

afiaf