Eli Roth roppant érdekes figurája a horror-társadalomnak, hiszen rendezőként még nem sikerült igazán kiemelkedőt alkotnia, mégis a rajongók legtöbbje kifejezetten kedveli. Ebben bizonyára nagy szerepet játszik a személyisége, sokan úgy tekintenek rá, mint egy átlagos horror fanatikusra, aki egy közülünk. Elég csak a Piranha 3D (2010) vizes póló verseny bemondójára, vagy A horror története címmel ellátott, három évadot megélt dokumentum sorozatra gondolni.

Természetesen nem akarom elvenni a magyar gyökerekkel is rendelkező amerikai alkotó direktori érdemeit, de őszintén szólva a legjobb munkáit is maximum erős közepes kategóriával tudom ellátni. Ettől függetlenül a Kabinláz, a Motel, és a The Green Inferno trió egyáltalán nem rossz ajánlólevél, csak borzasztóan hiányzik belőlük az a plusz, ami miatt nagyszerűnek lehetne titulálni őket. Emiatt legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ő fogja szállítani 2023 egyik legmeglepőbb horrorfilmes dobását, de úgy látszik ez már csak egy ilyen esztendő.

A történet elejéig 2007-re kell visszatekintenünk, amikor mozikba került a Quentin Tarantino, és Robert Rodriguez által megálmodott Grindhouse. A nagyszerű, közel kétszáz perces dupla-darab (Halálbiztos, Terrorbolygó) önmagában egy roppant szórakoztató agymenés, de a bűnös élvezetek szerelmesei a két alkotás között kamu filmbemutatók megtekintésével pihenhették ki a vetítés okozta fáradalmakat.

Ironikus módon a faék egyszerűségű alapötletekre épülő sztorik közül azóta már háromból (Machete, Hobo With A Shotgun) is született egész estés mozi, aktuális kritikám tárgya a legfrissebb a sorban. Eli Roth természetesen alaposan átdolgozta a történetet, de remek marketing érzékkel megtartotta a címet, és készített egy Hálaadás témájára épített, klasszikus slashert. Az amerikai nép legnagyobb ünnepe sem úszhatta meg a maga gyilkológépét, ráadásul kifejezetten nagyszerű húzás volt, hogy az alkotók a Black Friday utóbbi években hatalmassá váló intézményét is belevonták a Thanksgiving sztorijába.

Egy évvel a tragédiával végződő fekete péntek alatt kitört lázadás után egy titokzatos gyilkos kezdi el terrorizálni a massachusettsi Plymouth városát. A John Carver maszkot viselő tettes a Hálaadás égisze alatt tizedeli a hírhedt ünnep szülővárosának lakóit, és ahogy az lenni szokott, a miért megválaszolásához vissza kell tekintenünk a sötét múltba.

A kedvező előzetes kritikák ezúttal nagyjából helytállónak bizonyultak, az amerikai író/rendező/producer/színész eddigi pályájának egyik legerősebb munkájához van szerencsénk. Az utóbbi évek Halloween-mellélövései után kifejezetten dicséretes, hogy megmutatta van még szufla a slasher alműfajában, és szerencsére a nézők sem pártoltak el a kaszabolós gyilkosoktól.

A 15 millió dolláros költségvetés ellenében egyelőre kb. 40 millió dollár bevételt szedett össze a mozipénztáraknál a Thanksgiving, de streaming oldalról is számíthat még egy kazalnyi dollárra. Mivel a projekt egyértelmű pénzügyi siker, Eli Roth a napokban már be is jelentette, hogy John Carver 2025-ben mindenképpen visszatér.

Annak tükrében, hogy milyen brutális képsoroknak lehetünk szemtanúi a vásznakon, ez abszolút megsüvegelendő teljesítmény. A magyar mozik műsorán a legdurvább korhatár-besorolás (X) miatt csak késő este (22 óra után) látható alkotás (idén ez már a harmadik a Sikoly VI, és a Fűrész X után) mindenképpen megéri egy mozijegy árát, és nem lennék meglepődve, ha a 2023-as toplistákon többször visszaköszönne Eli Roth aktuális munkája.

Böjtivel (Fangoria, Borzongás) beszélgettük a vetítés után, hogy, ha kivennénk a mobiltelefonokat a filmből, akkor akár 1982 is szerepelhetne készítési dátumként a Thanksgiving címkéjén, ennél nagyobb bókot pedig egy klasszikus slasher nem kaphat. A Misfits (Where Eagles Dare) dal stáblista alatti elhangzása miatt adtam plusz fél pontot😊

7.5/10

afiaf