Fékezhetetlen, elvakult trash-rajongóként ilyen elképesztően őszinte címmel ki nem hagyhattam ezt a filmet. Mondanom sem kell, mennyire becsülendő, hogy a produkció – futószalagon készült modern hulladék-társaival ellentétben – őszintén felvállalja magát, és nem akar más vagy főleg több lenni, mint ami. Ráadásul alig egy óra hosszú, szóval bőven ki lehet bírni még talán azoknak is, akik nem igazán a trash-műfaj elkötelezett hívei. És igen, bónuszként még elég szórakoztatóra is sikerült.

Valahol Georgia állam déli részén lévő víkendházban fiatalok érkeznek – alfahím és tiktok-őrült bigéje, tesztoszteronbika és vetkőzős nője, valamint az egymással szemezgető harmadik pár: lúzer srác és a fura szőke csaj. Megérkezésük után rögtön az első adandó alkalommal laptopjaikat belevágják a közeli vízbe, merthogy az milyen jól mutatja lázadásukat a közösségi médiában, viszont arra nem készülnek fel, hogy a benne tanyázó picike kis aligátor hirtelen robosztus méretűvé duzzad az elektromos kisülésektől. Amikor pedig leszáll az este, a zöld fenevad az egymás társaságát kereső fiatalokra támad…

…azokra a tinédzserkorú fiatalokra, akiket nyilván kissé idősebb színészek alakítanak. Elképesztő módon, szinte zseniálisan játsszák túl a szerepüket, non-stop ripacskodásuk a film szerves részét képezi. Főleg a kigombolt inges fazon, aki olyan lazán beszél, hogy a szavak formázása közben még véletlenül sem csukja össze a száját, haha. Beerpong, pici cici meg jó sok agyatlan baromság. 

Szimpatikus aligátorunk komolytalan és ironikus, mindazonáltal rajzfilmes megjelenése mellett darabos mozgásával, valamint abszurd repülési és lebegési képességével hívja fel magára a figyelmet. Mintha csak egy őrülten vidám Master Crok figura elevenedne meg egy random, fiataloknak szánt moziban. Zöld bestiánk az illendőség kedvéért egyszer-egyszer két lábra állva még be is kopog a házba meg csenget, hátha beveszik trükkjét az agymosott fiatalok. Szeret kezet-lábad csócsálni, és a film fináléjának nevezhető pontján újabb elektromossághoz jutva egészen gigászi méreteket kezd ölteni… de sajnos nem tart sokáig.

Danny Draven neve nem ismeretlen a Full Moon stúdió alantas (de legalábbis közepesnél aligha erősebb) szórakozást kedvelőinek körében, így igazi szakemberre bízták ezt a jószágot. Én bőven elégedett vagyok ezzel a remek iparosmunkával, mert őszinte, és azon a szinten, amit magáénak érez, roppant szórakoztató tud lenni. Külön dicséretet érdemel a posványos üresjáratoktól megmentő lerövidített játékidő, valamint a roppant menő főcím, de a halszemoptikával elkövetett részek, és az élénk színképért is jár a pont. Szóval, ha CGI-állatos trash-t kell választani ebből az évből, akkor én mindenképpen ezt javaslom. Kedvcsinálónak itt a TRAILER.

Értékelés: 8/10

eyescream