Day of Dead (2008) (Holtak napja)

Nem fér a fejembe, hogyan lehet mindenféle büntetés nélkül egy ilyen klasszikust meggyalázni!? Szegény George A. Romero forogna a sírjában, ha látná ezt az ipari hulladékot – majd rövid úton visszatérne, és stílusosan kiharapná Steve Miner rendező agyát; de szerencsére még életben van a Mester, még ha az utóbbi időben az élőhalottas sorozatának kvalitása kissé megromlott. Bár szerintem abban ő is egyetértene, hogy büntetni kéne az ilyen remake-szennyeket…

Egy coloradói kisvárost influenza-járvány miatt lezárnak – mi már tudjuk, hogy ez bizony nem sima megfázás, hanem egyenes út az elzombulás felé, haha! A kórházba került emberek tüsszögnek, folyik az orruk meg hasonló tüneteket produkálnak, majd egy ponton hirtelen megkattannak, és elkezdik felfalni még életben lévő társaikat. A szülővárosába vezényelt Mena Suveri tizedes és katonákból, illetve kötelező tudósból álló túlélő-csapata az épületben reked, de szerencsére okosan és ügyesen ki tudnak szökni, míg a másik klikk (tizedes öccse, annak nője, egy fél család, valamint egy dagadt DJ) a helyi rádióállomáson talál menedéket. Hentelésekkel tarkított menekülésük során a városka határában lévő szigorúan titkos kutatólaborban futnak össze, ahol megtudjuk a hatalmas titkot, hogy is alakultak ki ezek az izék, majd egy kollektív zombitámadás után ezt az egész komplexumot felégetve boldogan autókáznak elfele, mintha mi sem történt volna…

Hogy mi is a fő bajom ezzel a filmnek nevezett celluloidhulladékkal?! Az, hogy egyszerűen HASZNAVEHETETLEN az elejétől a végéig. Ennyire ótvarul megkomponált átváltozós jelenetsort sem láttam még kétezer után készült zombis filmben, mint ami itt meg végbe – kéremszépen, a következő történik: fertőzött emberek egy pillanatra lefagynak, mint a Windows, majd hipp-hopp kisebesedik az arcuk, szemük elfehéredik, és már rögtön támadnak! Méghozzá olyan vehemens turbó-sebességre kapcsolva, ami mondjuk szuperhősöktől elvárható, de zombitól eleve szokatlan. Akárcsak az élőhalottak többi attrakciója, ugyanis, hiszitek vagy sem, ezek a lények bizony repkednek (!), mászkálnak a plafonon, falról-falra ugrálgatnak és még sorolhatnám gravitációt nem ismerő, multi-funkciós mozgásaik egyéb válfajait. Ha nem tudnám, azt hihetném, hogy bizony Uwe Boll-nak van köze ehhez az egész koncepcióhoz, lásd: House of Dead hasonlóan ordenáré akció-mozgású zombijait.

Ép ésszel szinte felfoghatatlan, amikor a zombi meglátja a szellőzőnyíláson át a mászó embereket, kapásból felugrik vagy fél métert, és a vasrácsba harap – mindezt úgy, hogy közben nem fogózkodik?! (MegaShark-nál találkozhattunk hasonlóan agybeteg dologgal, lásd: repülőleharapás az égről,  ott legalább direkt szórakoztatóan szar) De az is jó példa, hogy a zombik seperc alatt simán megtanulnak a géppisztolyokkal lőni, vége fele meg már egymást ölik le – WTF?! Szintén “felejthetetlen” pillanat, amikor Ving Rhames által alakított bezombult hadnagy unatkozásképpen bekajálja saját szemgolyóját, mivan?! Szóval bődületesen nagy hülyeségek találhatók ebben a filmben, tovább nem is szeretném sorolni, mert még a végén én kapok gutát.

Mena Suveri egy tök aranyos, tinivígjáték-kompatibilis csajszi, de hogy terepszínű egyenruhában szigorúan ossza a parancsokat meg morcin nézzen, az egyszerűen röhejes. Nem lehet komolyan venni, ahogy a többi szereplőt sem. És persze magát a filmet.

Értékelés: 4/10

eyescream

Be the first to comment on "Day of Dead (2008) (Holtak napja)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.