Igaz történet alapján: Blanche Monnier
Tartozom egy vallomással: legnagyobb félelmeim között szerepel, hogy elrabolnak és valami szűk, sötét helyen tartanak fogva, hosszú-hosszú időn keresztül. Ennek kissé ellentmond az a tény, hogy előszeretettel tanulmányozom az emberrablásokról szóló szakirodalmat. Nemrégiben szembejött velem egy francia nő története, aki családja “jóvoltából” raboskodott nem kevesebb, mint huszonöt esztendőn át saját házának egyik félreeső szobájában. Következzen Blanche Monnier falakkal körülzárt élete. (more…)
Alex Chandon (
Számtalan horrorfilm helyszíne az erdő, de ezúttal nem kísértetek, gyanús szekták vagy misztikus ősi istenségek lakják. A Backcountry című film ennél sokkal valóságosabb, földhözragadtabb szörnyűségeket kínál. Az azóta hírnevet szerzett Adam MacDonald első rendezése egy igaz történet feldolgozásán keresztül mutatta meg nekünk: az anyatermészetet érdemes tiszteletben tartani.
Az 1978-ban született Blake Crouch neve talán (már) nem ismeretlen a magyar olvasóközönség számára. A szenzációs 
Joggal mondhatjuk, hogy a Camp Blackwood – vagy ahogy jobban ismerjük: Camp Blood – minden valaha is nézőközönség elé került trash-franchise egyértelműen legótvarabbika egyszerűen elpusztíthatatlan. Mégpedig abban az értelemben, hogy nem létezik olyan tényező, ami útját állja, hogy újabb és újabb, penetráns módon bűzlő elhalt bőrt húzzanak le róla. Hiába a filléresnél is alacsonyabb költségvetésből összetákolt, minden egyes összetevőjében amatőr és igénytelen szintet képviselő, szánalmasan röhejes végeredményt produkáló epizódok sokasága, mindig van 
Az elmúlt évek sorozatdömpingjében igazi gyöngyszemek akadnak az európai gyártású művek között is – gondoljunk csak a német 
Szokásomtól eltérően ezúttal kissé megkésve kezdtem bele a James S. A. Corey azonos című regényciklusából készült űropera-sorozat legújabb évadába, hiszen az utolsó rész már február elején elérhetővé vált a Prime Video kínálatában. Egy-egy hangulatos epizódot vagy jól eltalált jelenetet leszámítva az utóbbi évadok kissé kedvemet szegték aziránt, hogy tűkön ülve várjam a folytatást. A tény viszont, hogy egy szűk hétvége alatt ledaráltam a tíz epizódot jól mutatja, hogy a kezdetben talán alulértékelt, de egyre komolyabb visszhangot kiváltó sorozat immáron ötödik felvonása nálam várakozáson felül teljesített. 
Ha kedvenc műfajunk egyes alkotásaiban az életre kelt tárgyak listáját kezdjük el bogarászni, akkor bizonyára túl sok időnk lehet. A gyűjtésből egy rakás olyan hétköznapi (használati) tárgy kerülhet elő, amire elsőre talán nem is gondolnánk, hogy a halálunk, de legalábbis bármi komolyabb bajunk származhat. 
Peter Horak az iMDb szerint 1.9-es pontszámmal, egyébiránt pedig borzasztóan ocsmány poszterrel bíró alkotásának bevezető képsoraiban Wagner valkűrjeinek dallamára egy koporsót látunk, amint az egyik helyről egyszerűen egy másikra repül át. Nem tudom, ki hogy van a tágan értelmezett vámpírfilmes klisékkel, de ez azért még így is egy kicsit meredek. Szerencsére ezt a nyomokban horror(szerűsége)t alig-alig tartalmazó olcsó komédiát egy percig sem kell komoly venni. Még jó, mert nem is igazán lehet. 
Magyarországon játszódó, jellegzetes hazai környezetbe helyezett sci-fi regényt nem is olyan régen olvashattunk (