Wells munkásságát nem éppen a horrorral szokás azonosítani. Neve leginkább úgy maradt fenn az utókornak, mint az időutazás koncepciójának egyik előfutára és népszerűsítője (Az időgép), a tudományok árnyoldalát bemutató és abból fakadó paranoia boncolgatója (A láthatatlan ember), ill. a Föld idegen civilizációk általi megszállásának egyik első leírója (Világok harca). Ez utóbbi ráadásul kitörölhetetlen nyomot hagyott az emberiségen, mikor közel negyven évvel a könyv első publikálása után Orson Welles a frászt hozta Amerika háromnegyedére rádiójátékával. Röviden összefoglalva: ma amolyan pioneer sci-fi íróként tekintünk Wellsre. Éppen ennek okán vagyunk hajlamosak elfelejteni, hogy annál azért jóval több volt ő; a hányattatott ifjúkor és kevésbé sikeres tanulmányok után az irodalom valamennyi műfajában kipróbálta magát. 1896-ban jelent meg először a később méltatlanul magára hagyott Dr. Moreau szigete, ami tekinthető az első sci-fi horrorok egyikének is, tekintve, hogy előtte az angol romantikusok bizonyos művein kívül alig-alig találkozhattunk a műfaj sajátosságaival. A regény balsorsú filmadaptációjáról korábban mi is írtunk. A kezemben tartott példány a klasszikus regény 2020-as újragondolása, mely a Cser Kiadónál látott napvilágot Rózsa György 1990-es fordításához nem nyúlva, viszont Németh Gyula remek illusztrációival újraértelmezve. Ejtek is egy pár szót a műről, főleg a regény műfaji besorolására, és a sorok közt megbúvó, és az olvasóból kiváltott érzésekre fektetve a hangsúlyt, spoilermentesen.
(more…)