Felmerül a kérdés, hogy két szemet gyönyörködtető rész után vajon még milyen „bőrt” lehet lehúzni a gyermekkorukban szétválasztott sziámi-ikertesókról, akik közül az egyik, a kevésbé emberibb fél egy kosárban lakozik, és mikor kimászik, rendszerint emberekre támad. A válasz mi sem egyszerűbb: folytassuk hát a nem mindennapi freak-páros bizarr történetét egy nonszensz  gyermekáldással!

Filmünk elején a második rész befejező képsorait elevenítik fel: ahogy Duane megint bekattan – miután rájött, hogy szeretett csajának, Suzannak is van egy köhm… különleges (értsd: nem emberi) társbérlője a hasában, és hát veszekedés közben véletlenül kilöki az ablakon -, majd magához varrja Belial-t, hogy visszaidézze a régi szép időket.

Ruth nagyi nem igazán tolerálja, hogy kinyírta Suzant, illetve az unokáját, így egy időre „házi őrizetbe” száműzi a srácot: gumiszoba, kényszerzubbony meg ilyesmik. Amikor nagyi feloldja a büntit, és Duane kiszabadul, van min csodálkoznia, ugyanis Eve – az előző részben, Belial által felcsinált torzó – most gyereket vár, WTF?!  Mi ez, ha nem egy elrettentő példa a fogamzásgátlásra!! Nincs más hátra, minthogy az összes nagyi által begyűjtött freak egy nagy sárga iskolabuszba pattanjon (na ez azért már beteg!), és lemenjen vidékre, egy bizonyos Hal bácsihoz, akire rá lehet bízni a szülést, mert orvos a fazon. (Nem mellesleg pedig nála lakik a „kicsi” Hal-ra keresztelt ugyancsak freak képződmény, aki azon kívül, hogy kurva ügyes és mindenféle idióta találmányokat agyal ki, Ruth nagyi igazi fia, akit adoptált az öreg.) Ha ez még mind nem lenne elég, csak annyit mondok, hogy az utazás közben fellépő stresszt egy zenés betéttel is oldják, amiben a nagyi énekel a freak-eknek, azok meg vagy zenélnek hozzá vagy ütemre bólogatnak, táncolnak stb.

Szülés közben kisebbfajta incidens történik – Belial rühelli a dokikat, mivel ők választották szét őket kiskorukba, így nekitámad Halnak, és kis híján leszabja az arcát -, de aztán végül is megszületik Eve 12 darab (!) freak-babája. Duane-ről közben a naiv Ruth nagyi leveszi a kényszerzubbonyt, mire az megszökik és a seriff túlzottan is szimpatikus lányának elmond mindent, mire a csaj jó fej lesz, és a börtönbe juttatja. A seriff két túlbuzgó, ügyeletes rendőre Belial-váltságdíj reményében elmegy a házukba, hogy begyűjtsék a szörnyet, de a szörny-születési zsúr középe csöppenve lelövik Eve-t, a kis szörnyszülötteket pedig magukkal viszik. Erre jogosan feldühödött szörnyek bejuttatják Belial-t a rendőrőrsre, ahol mindenkit kivégez, kivéve akik valóban felelősek Eve haláláért. Miután végzett mindenkivel, Duane megszökteti a sebesült testvérét, akit aztán kicsi Hal „robotkezeivel” turbóznak fel – így már szinte gyerekjáték lesz kivégezni Eve igazi gyilkosait. Utolsó nagy összetűzéskor a már-már Terminátorrá változott Belial támadja be seriffet, de végül a freak-gyerekek falják fel őt. Az utolsó képkockákban pedig egy üzenetet, ill. nyilatkozatot is kapunk a freak-társadalom részéről…

A trash-ügyileg élvezhető, nyomokban még így-úgy horrorisztikusnak ható második rész után az alkotók sajnos annyira átmentek viccesnek szánt gagyiba, hogy az már élvezhetetlenség (igénytelenség?!) határát súrolja. Én személy szerint egyetlen részt találtam az egész film alatt kifejezetten szórakoztatónak: amikor Belial betámadja a rendőrőrsőt, és egyenként végzi ki  a zsarukat mindenféle beteg módon. Az egész produkció valahogy elvesztette a kezdeti hangulatát s varázsát; mintha valamiféle izzadságszagú családi vígjátékot akarták volna belőle kihozni úgy, hogy pár abszurd ötlettel spékelik meg az egészet. Ezt most nagyon nem találták el, bőven kihagyható.

Értékelés: 5/10

eyescream