Egyértelmű, hogy az Ana Clavell és James Glenn Dudelson rendezőpáros illetve a prodúszerek csak a jobb eladhatóság miatt választották a Creepshow címet, hiszen sem képregényhez, sem a King-Romero produktumhoz nincs köze. Viszont van öt apró történet, az egészet összekötő közös szál és egy, egyszer fogyasztható végeredmény, már ha túl tesszük magunkat első hallásra kapott hemoglobinszint emelkedésen.

Alice:

Alice és a nyúl története Lewis Carroll írásából már ismerős lehet, de mi van akkor, ha a lány maga kezd átalakulni nyúllá?! A már említett Alice lázadó és mindenkit utáló, beképzelt tinédzser. Hazaérve apja épp az új univerzális távirányítót próbálja ki, ám nem a tévén állítja át a színeket, hanem hirtelen Alice találja magát egy másik családban. Minden ugyanaz, és ugyanúgy ismétlődik, mint amikor először hazaért, de rokonai immár színes bőrűek. Apuka megint kapcsol és most már spanyolok, ráadásul Alice minden „utazás” után kezd szép lassan bomlani, és átalakulni, a Légy főhőséhez hasonlóan. A vég, a metamorfózis elkerülhetetlen. Igazából felvezetésnek nem rossz, részemről külön piros pontot kapnak a kézzel készített maszkok. 5/10

The Radio:

Jerry részmunkaidős biztonsági őr, lakása egy prostikkal és azok stricijével teli bérházban van. Magányosan, valamilyen mértékben kilátástalanul és cél nélkül éli életét. Mikor elromlott rádiója helyett egy hajléktalantól vesz egy másikat; egy rádiót, ami szexi női alttal szól hozzá, annak utasításait elég hamar elvégzi. Jerry így válik szép lassan betörővé, majd gyilkossá, és persze amint sejthető is, áldozattá. Kimondottan a horrortól messze van, viszont a végére egész ötletessé válik, a csattanó is viccesre sikeredett, kár hogy vontatott a közepe. 5/10

Call Girl:

Rachel call girl, ám kielégítés helyett általában kivégzi kuncsaftjait, ráadásul eszes kis dög, így a rendőrség nem tud a nyomára bukkanni. Viszont a végzet összesodorja Victorral, a vámpírral. A végzet Rachelt is bevégzi. Igazán meglepetésekre nincs kiélezve a történet, ráadásul itt a trükkök az első szegmenssel ellentétben már CGI, a rosszabb fajtából. 3/10

The Professor’s Wife:

Dayton professzor két kedvenc hajdani tanítványát invitálja vendégségbe, beszeretné mutatni nekik újdonsült, jóval fiatalabb menyasszonyát. A lány eléggé gépiesen és kicsit műmájeren viselkedik, egy tipikus stepfordi feleség, a rockwell-i festői álom. A volt nebulóknak ez fel is tűnik, eszükbe is jut a prof alkotói nagysága és nem hisznek neki, mikor az állítja, a lány csak azért beszél furcsán mert külföldi. Elhatározzák szétszedik a lányt, csak hogy lássák a mechanizmust, ami életre kelttette ezt a nagyszerű „alkotást”. Csak hát szegényt tényleg anya szülte 🙂 A legviccesebb és messze legmorbidabb történet mindközül, ráadásul nincs felesleges sallang, igazán eltalált ötletes darabról van szó. Abszolút a kedvencem mind közül. 8/10

Haunted Dog:

Dr. Farwell háziorvos, de filantrópiával véletlenül sem lehet vádolni. Mindenkit félrelökve vesz magának hot-dogot, a tőle kéregető hajléktalant simán félre rúgja, és csak azután adja oda neki az ételét, miután leejtette a földre. A napok óta nem evő nincstelen egyből falni kezdi az ételt, ám az megakad a torkán, dokikám vállrándítással letudja a fuldoklót. Viszont a halott csávó visszatér kísérteni, csak úgy, mint a második Creepshow stopposa. Maga a doki igazán ellenszenves tag, a színész simán azonosul vele, viszont a történetben és magában a kísértésben – Köszönöm a hot-dogot! – nincs annyi kreativitás mint a King-féle Stopposban. 3/10

Tehát öt történet, amit az előző részekkel ellentétben nem csak egy rajzfilm betét köt össze, hanem kisebb-nagyobb mértékben össze is kapcsolódnak, vagy egy igazi kutyából készített hot-dogot áruló mozgóbódés vagy épp egy prosti kapcsán. A rendezők előzőleg Romero holtjaiból reméltek plusz bevételt, itt pedig az antológiáját nyúlták. Ha más címen dolgoznak, eredendő utálat nélkül lehetne megtekinteni, bár hozzá teszem, akkor magam sem néztem volna meg. Összességében fogyasztható, de jó lenne egy igazi, méltó folytatást is készíteni már.

 

Értékelés: 5/10

Miskei