Mikor Sarah nővér apácának állt, nyilván nem számított rá, hogy majd pucéran fogja a heroint porciózni egy kisvárosi templom alagsorában, arra meg pláne nem, hogy Bernardo atya egy féresikerült biznisz után szemrebbenés nélkül passzolja le a helyi motorosbanda főnökének, amolyan fájdalomdíjként. Hogy pechjére vagy szerencséjére, de a banda által üzemeltetett bordélyházban hamar ‘leselejtezik’, s miután magához tér a túladagolásból és ilyen-olyan egyéb sokkból és sérüléseiből, szent meggyőződése, hogy Isten nevében bosszút kell állnia minden egyes szarházin, aki ellene vétkezik…

Ennek apropóján Sarah nővér állig felfegyverkezik, bepattan ’69-es Chevy-jébe és sorra veszi a szentségtelen templomokat és egyéb zsiványjárta helyeket, hogy könyörtelenül lepuffantson mindenkit, aki él és mozog. Apropó, említettem már, hogy a kedves Sarah nővér ráadásul leszbikus? Nem? Akkor most említem, merthogy az, le se tudná tagadni. Mellesleg a teljes játékidő alatt szerintem többet van meztelenül, mint ruhában, ami bajnak nem baj, sőt! 😀 Visszatérve, a történetben túl sok csavarra nem kell és nem is szabad számítani, klasszikus revanstörténet, nyílegyenes sztorivonallal és erősen egydimenziós karakterekkel. Nameg szekérderéknyi fedetlen kebellel.

Itt-ott halovány Rodriguez-utánérzés, ami leginkább a film zenéjén észrevehető, meg néhány kósza vágáson, apróságokon, mint hangszertokban hurcolt géppuska stb. de ezt vagy nem akarták túlzásba vinni vagy nem tudták, talán inkább az utóbbi. A színészi játékokon érezhető némi amatőrség, ami túlságosan nem meglepő, ha azt vesszük, hogy az iMDb szerint ócska 85ezer dodóból hozta össze Joseph Guzman író / rendező az egész mutatványt, ahhoz képest meg annyira nem is rossz.

Mindezeket tekintetbe véve egy ízig-vérig igazi tróger grindhouse alkotás, közepesnél jobbat mégsem tudok rá adni, bár a Sarah nővért alakító Asun Ortega azért igencsak szemrevaló teremtés, ha nem pucérkodna ennyit… pedig de, ezért közepes és nem rosszabb. 🙂

5/10

phobic23