Berzerker kollégámmal ellentétben én szeretem Wes Craven 1977-es eredetijét, sőt a hihetetlenül kegyetlen, zseniálisan hatásos Last House On The Left, és az első Nightmare On Elm Street kivételével ez Craven egyetlen filmje, ami igazán tetszett. Amiket a legjobban szeretek benne, az szinte minden a film amatőr, no-budget jellegéből adódik. Craven akkor még merész és nagyon kreatív rendező volt, és mivel látszik a filmen, hogy apró pénzből készült, abszolút érezhető, hogy mekkora lelkesedés és kreativitás kellett ahhoz, hogy ilyen hatásos és hangulatos végeredmény szülessen. Ezért a remake ötletét meghallva erősen morogni kezdtem, hiszen ezt igazán feleslegesnek tartottam újraforgatni mai csúcstechnikával, mert azt gondoltam, hogy pont az fog elveszni belőle, ami az eredetit igazi klasszikussá tette. Ugyanis a történet már 77-ben sem volt túl eredeti, nemhogy ma. Alexandre Aja neve viszont egy kis bizakodásra adott okot, mert a Haute Tension számomra az utóbbi évek egyik legkellemesebb meglepetése volt hangulatával és megfelelő gore mennyiségével. Bár a film vége szerintem is nagyon el lett baltázva, azért egyre kíváncsibb lettem a végeredményre. Ráadásul az első kritikák kifejezetten pozitívak voltak, de ugyebár az utóbbi időkben többek között a Hostel is bizonyította, hogy ez semmit nem jelent. A filmet indító, sugárfertőzésről szóló kiírás, és a stáblista alatt látható atomrobbanások jelzik, hogy itt bizony jóval szájba rágósabban lesz megfestve a gonosz mutánsok múltja, mint az eredetiben, pedig én kifejezetten kedveltem, hogy szinte semmit nem tudtunk meg róluk, nagyjából egy mondat hangzott el összesen arról, hogy kik ők, mik ők. Na mindegy, ezt gyorsan megbocsátottam, miután az első 50 másodpercben 4 ember halálozott el, igen látványos módon. Ezek után nálam már minimum 4 pontról indított a film. 🙂

A film elején rögtön megismerjük hőseinket, a tipikus amerikai nagycsaládot (még jó, hogy nagy, lesz elég hulla), akik a sivatagot vágják éppen át lakókocsijukkal, hogy így ünnepeljék a szülők 25. házassági évfordulóját. Van ugye egy apuka, aki ex-rendőr, egy anyuka, aki ex-hippi, egy kiscsávó, aki igazi lúzer, egy kiscsaj, aki természetesen szőke és szexi, egy nagylány, az ő laza férje, és kettőjük aranyos kisbabája, valamint 2 darab kutya. Szóval tipikusabb amerikai család nincs is. Leállnak tankolni egy Isten háta mögötti benzinkútnál, ahol a suttyó kutas fószer javasol nekik egy rövidebb utat, amiről rögvest kiderül, hogy csapda, így máris elkezdhetjük rágni a körmünket a csúf mutáns sziklalakók területére tévedt család életéért. Az már más kérdés, hogy nekem például rohadtul nem szimpatikusak a szereplők, így inkább minél könyörtelenebb halálukat vártam, mint a happy end-et. Nos, a lakókocsi lerobbanása után az apuka visszabaktat a kúthoz, hogy kölcsönkérje a kutas kocsiját, és szerezzen vele segítséget. A helyszínen aztán különféle újságcikkekből rájön, hogy kelepcébe csalták őket, így menekülőre fogná a dolgot, de gyorsan bebizonyítja, hogy a rendőrviccek nem alaptalanok, tényleg marha nagy hülyék ezek. Ugyanis megtalálja a kocsi kulcsát, be is indítja, de aztán ahelyett, hogy visszahúzna a családjáért, kiszáll beszélgetni egyet a részeges öreggel, aki vesztüket okozta, majd miután hangokat hall a nagy sötétségből, még ki is lövi az egész tárat a fegyveréből, a nagy semmibe. Aki ekkora idióta, az haljon is meg. Közben a lakókocsiban maradt hőseinket meglátogatják a gonosz csúf mutánsok, mindkét anyukát lelövik, a kiscsajt megpróbálják megerőszakolni, a kisbabát pedig elrabolják. A fiatalabb apuka ezek után visszaér a helyszínre felfedező útjáról, majd megpróbálja meggyőzni kettérepesztett fejű mátkáját arról, hogy minden rendben lesz, de mindenki legnagyobb meglepetésére a hölgy mégis kileheli lelkét, ami annyira mégsem fura tekintve, hogy az egész lakókocsit az agyának darabkái díszítik. Ekkor a fickó bepöccen és elindul levadászni a galád csúfságokat. Előtte azonban még bizonyítja, hogy az egész pereputty legnagyobb idiótája ő, ugyanis miután kideríti, hogy van még másfél tár lőszerük, úgy dönt többre megy egy baseball ütővel. Eközben a lakókocsinál maradt fiatalokról kiderül, hogy hatalmas Reszkessetek Betörők! fanok lehetnek, mert mekálikálkint megszégyenítő csapdákat állítanak a fotómodell család arra kószáló tagjai számára. Nem is folytatom, mint mondtam, a történetben semmi eredetiség nincs, a végkifejletet nem árulom el, de szerintem meglepődni senki nem fog ezek után sem.

Nos, azt előre bocsátom, hogy nekem összességében tetszett a film, kellemeset csalódtam. A gore vonal szerencsére 20 év szünet után újra erősödik, és ez itt is tapasztalható. A film (főleg viszonylag nagyköltségvetésű hollywoodi produkcióhoz képest) rendkívül erőszakos, e tekintetben sokkal kegyetlenebb, mint Craven eredetije. A rendezés vérprofi, jók a képek, hangulata is van a filmnek (bár az eredetiét meg sem közelíti, pedig a sok kézikamera használattal igyekszik azt idézni), Aja számomra bizonyította, hogy tehetséges, és szimpatikusan gátlástalan rendező. Azért negatívumok is akadnak szép számmal sajnos. Az egyik legfontosabb, hogy a mostanában nagyon divatos hirtelen ijesztgetős filmek közé tartozik, amiket én nem igazán szeretek, mert így feszültség nincs, én pedig horrorfilmek esetén is helyén valónak találom a mondást, miszerint jobb félni, mint megijedni. A másik, hogy az eredetiben szinte kézzelfogható volt a pánikérzet, át lehetett érezni a szereplő őrület határára való sodródását, így érthető volt, hogy sokszor logikátlanul cselekednek, itt viszont csak annyi jön le, hogy teljesen életképtelen balfaszok, akik hihetetlenül idegesítő baromságokat csinálnak megállás nélkül. Plusz nekem annyira nem tetszett az sem, hogy megmagyarázták a mutánsok eredetét, sőt még indítékot is kaptak. Persze ez nagy probléma, de számomra sokkal félelmetesebb egy olyan figura, akiről semmivel sem tudunk többet, mint az üldözöttek csak azt, hogy egy megszállott vadállat, aki bármire képes. Mindezek ellenére egy igen szórakoztató, kellően véres mozi ez, de semmivel sem több. Az eredetihez mérhető klasszikus soha nem lesz belőle, és nem csak azért mert egy remake.
Ja, és azt még szeretném hozzátenni mindentől függetlenül, hogy ha még egyszer ilyen ostoba, idegesítő pláza-ribancok fognak végig vihogni, sikítozni, és kommentálni egy filmet a mögöttem lévő sorban, akkor olyan mészárszéket rendezek a moziban, amihez képest mindenki kedvenc démonjainak ámokfutása a Metropol filmszínházban egy romantikus komédia.

értékelés: 7/10

GORE Bachov