A Molyember legendája minden kétséget kizáróan az egyik legizgalmasabb, legsokkolóbb történet mind közül. A különös entitás történetét többen is feldolgozták, de a legismertebb talán a Megszólít az éjszaka című remekmű. Nagy örömünkre szolgált, amikor tavaly kiderült, a Gallai József & Elekes Gergő szerzőpáros is ezt a legendát vette alapul Moth című filmükben, amelytől kifejezetten sokat vártunk a színvonalas trailer megtekintése után.

Thora (Szabó Lídia) és Adam (Gallai József) Magyarországra érkeznek, ahol az elmúlt időszakban igencsak megszaporodott a Molyemberrel kapcsolatos észlelések száma. A nyomozás során nem csak egymáshoz kerülnek közelebb, de a rejtély is új megvilágításba kerül, tapasztalataikat, élményeiket pedig kamerával rögzítik.

A cselekményről talán nem is szeretnék túl sokat elárulni, hiszen nem elsősorban az van fókuszban. Hangulatilag nagyon eltalált film lett a Moth, különösen szerintem azok lelik majd örömüket benne, akiknek például bejött az Ideglelés. Az erdőben, éjszaka játszódó jelenetek ügyesen kivitelezettek, bőségesen tudunk izgulni és félni, emellett pedig a színészi játék rendkívül jó. Ez utóbbit különösen szeretném kiemelni, hiszen emlékeim szerint a Bodom kapcsán éppen ezt róttam fel az egyik kritikaként. A Moth-ban talán még nagyobb jelentőséget kapnak a párbeszédek és a gesztusok, de mind Gallai József, mind pedig a rendkívül csinos Szabó Lídia tökéletesen oldja meg feladatát. Ahogyan már a Bodomnál is óriási erősség volt a fényképezés és a vágás, úgy itt is remek munkát végeztek a stúdióban, még úgy is, hogy a táj nem adott annyi lehetőséget, mint a finnországi havas környezet.

A film befejezése egy külön bekezdést megérdemelne, ám erről a spoilerek elkerülése végett nem áll módunkban írni. A lezárás nagyon ötletesre és nagyon merészre sikerült, ami számtalan, a film közben feltett kérdésünkre rögtön választ ad.

Azonban ne menjünk el a negatív elemek mellett sem: a film első fele kicsit vontatott, a párbeszédek egy része jelentéktelen és irreleváns a film szempontjából és egyes esetekben még a karakterépítést sem szolgálja igazán. Habár a színészek – mint jeleztem – remek munkát végeztek, karakterük nem lett tökéletesen megírva, főleg az egymáshoz való viszonyuk volt néhol kicsit furcsa. A nézőben ráadásul nem is igen váltanak ki szimpátiát, a megszemélyesített személyüket én kicsit fakónak éreztem.

Nem túloztam, amikor többször is úgy fogalmaztam, nálam az év legjobban várt három filmje között ott van a Moth, így kifejezetten magas elvárásokkal csaptam neki a 82 perces játékidőnek. Nem tagadom, mást kaptam, mint vártam, de egyáltalán nem mondhatom, hogy rosszabbat. A meglepő befejezés annyira mindent új kontextusba helyez, hogy tipikusan a Moth az a film, amit nem árt újranézni, másodszorra ugyanis már az apróságoknak is sokkal nagyobb jelentősége van, mint első nézésre. Nem szívesen hasonlítanám össze a Bodommal, mert bár az erősségei hasonlóak, a found footage-stílus ellenére mégis merőben más filmet kapunk. Az alacsony költségvetést remekül ellensúlyozni tudja a remek alaptörténet, a köztes izgalom és a meglepő befejezés, így a Moth-ot a hibái ellenére is jóra tudjuk értékelni.

Mint azt Gallai József író-rendezőtől megtudtuk, a Bodom nemzetközi sikerei után a Moth-ot is tervezik fesztiválokra küldeni, de a magyar horrorfanatikusok kedvéért lesznek olyan magyar mozik is, ahol megnézhetjük a filmet. Természetesen amint valami információval tudunk szolgálni ezzel kapcsolatban, azonnal jelezzük.

Értékelés: 6/10

IMDb

(Varin)