A kicsiny hazánkban is oly népszerű angol Folytassa… sorozat a ’60-as ’70-es években huszonkilenc részen át szórakoztatta a szigetország lakóit, néhol több, néhol kevesebb sikerrel. Úgy tűnik, ebben az időszakban élte a brit filmipar fénykorát, hiszen egy másik stúdió, a Hammer szintén ezekben az években rémisztgette nézőit, így természetesen nem sokat kellett várni, hogy Gerald Thomas és stábja elkészítse saját horror-paródiáját, melyben sikíthatunk a nevetéstől.

A fiatal Albert Potter (Jim Dale) randevúzni megy az erdőbe szerelmével, Doris-szal, akit azonban egy szörny elrabol. A fiú a rendőrőrsre rohan, ahol az ügyet nyomban a kezébe veszi Sidney Bung nyomozó (Harry H. Corbett) és társa, Slobotham. A nyomozás során egy elszigetelt házhoz vezet az útjuk, ahol a helyi inas fogadja őket. A rendőrök a ház urát keresik, akiről az inas elmondja, hogy meghalt, azonban ha kívánják, bejelenti őket nála. Hamarosan meg is jelenik Dr. Watt(Kenneth Williams), az évek óta halott tudós, aki hugával együtt felélesztett egy ősi emberfaj rég elhunyt példányát, és akinek segítségével fiatal lányokat rabolnak el, hogy később próbababává változtassák és eladják őket. Vajon Potternek és a rendőröknek sikerül fényt deríteni a titokra, és meg tudják állítani a gonosz testvérpárt?

A Folytassa… filmekre oly jellemző hangulat ebben az alkotásban is tetten érhető, a kétértelműség, a tipikus brit humor teljesen áthatja a filmet.  Ezen művek megítélése nagyon emberfüggő, hisz ezt a fajta poénkodást vagy nagyon lehet szeretni,vagy nagyon lehet utálni. Én szerencsére, az előbbi csoportba tartozom, így a film mind a 90 percét végig tudtam élvezni, így véleményem szerint egy fenomenális alkotásról beszélünk. A karakterleosztás bámulatos, szinte minden sztereotípia képviselteti magát, az ügyetlen rendőrtől kezdve a házsártos feleségen át a csábító gonosz nőig. Ezeket a szerepeket a színészek pedig nagyszerűen hozzák: Kenneth Williams most is utánozhatatlan. Számomra ő a brit vígjátékok koronázatlan királya, nagyszerű mimikájával, gesztusaival mindig magával ragad, szinkronszínészét, Harsányi Gábort hallva pedig az ember önkéntelenül is sírva fakad a nevetéstől. A többi szereplő, szokásukhoz híven, egytől-egyig szintén nagyszerűen alakít, mint például az ügyetlen és naiv rendőrt alakító Peter Butterworth vagy a házsártos, férjét állandóan leszidó asszonyt alakító Joan Sims. Még meg kell említenem, hogy az őrsön dolgozó tudóst egy számomra különösen kedves alak alakítja, a Ki vagy doki? Sorozat harmadik Doktora, Jon Pertwee.  A poénok fergetegesek és fájdalmasak, hűek maradnak az angol humor hírnevéhez. Szinte minden percben hallhatunk egy szóviccet, melytől a csak úgy fogjuk a hasunkat…esetleg a fejünket a nevetéstől. A kétértelmű, helyenként szexuális töltetű poénok egyébként is a sorozat specialitásai, ezek a színészek pedig tényleg maximálisan tudják ezeket előadni: például, mikor egy táblára jegyzetelik, hogy milyen bizonyítékokat találtak, és megnézik, mit sikerült felírni, ezt olvassák fel: A mocskos lábak bűze valami borzalmas…Természetesen ezek a viccek nem mindenkinek jönnek be, ám akinek igen, annak ennek a filmnek minden pillanata arany.

Eric Rogers taktusai szintén fantasztikusra sikerültek, nagyszerűen visszaadja a film ambivalenciáját, vagyis hogy egyszerre horror és vígjáték, legalábbis a felszínen. A valóságban természetesen a horror műfaja az utalásokon és a történeten kívül sehol sincs jelen, a mű ízig-vérig vígjáték. Hibaként talán csak a történet kisebb logikai buktatóit, vagy a speciális effektusokat lehetne felróni, azonban ezek semmivel sem rontják az élvezhetőséget. A szörnyek szintén borzalmasan (haha, hisz az a nevük is, hogy Borzaszt..) néznek ki, azonban ez is csak dob a filmen.

A Folytossa sikoltozva! tehát nagyszerűen sikerült, egy ízig-vérig Folytassa… szellemiségű mű. Azoknak, akik az többi részt se szeretik, ez a mű sem fog tetszeni, viszont azok, akik odavannak a sorozat további filmjeiért, ezért az alkotásért is oda lesznek, meg vissza, hiszen egy félelmetesen jó mű lett belőle!

Értékelés: 10/10

Kele-man